A lovagi költészet lírai műfajai is állandó témájúak, kötött formájúak. Ez is énekes költészet. A hivatásos énekmondók, trubadúroklírai szerzeményeikkel is szórakoztatták az udvari közönséget. A lovagi líra bölcsője a franciaországi Provance vidéke.

Trubadúr A lovagi líra állandó témája a szerelem. A lovagi szerelem, a legtöbb esetben nem az átélt, a megélt szerelem, hanem a „plátói”, vágyakozó, be nem teljesedő szerelem, melyben fontosabb maga az érzés, mint annak beteljesedése. Ennek oka a lovagi eszményben keresendő: a hős lovag egyik meghatározó erénye a nők védelme és tisztelete (nőkultusz). A legtöbb esetben a szeretett nő nem független, hanem előkelő, férjes asszony, így a trubadúr számára elérhetetlen. A szerelem erkölcsi érték, az imádott nő nem a lovag szerelmese, kedvese, netán múzsája, hanem misztikus, éteri lény. A lovag és az imádott nő viszonya hűbéri viszony. A lovagi szerelem lényegét jól érzékelteti például Trisztán és Izolda története is.

Egyik műfaja a vita (tensons) a szerelemről. Ebben a vitázó felek arról beszélnek, mi az igazán fontos a szerelemben: a megvalósulás vagy a szenvedés.

A lovagi líra alapműfaja a sablonos, stilizálthajnali dal, az alba. Lényege a szerelmes vallomása az imádott nőhöz. Fontos eleme a „figyelmeztetés”: lovag és imádottja kapcsolatának véget vet a hajnal, a napfelkelte, erre gyakran valaki kívülálló figyelmezteti a szerelmeseket.

Eszmény és valóság élesen szemben áll egymással, de igen ritka, hogy a lovagi költő ezt tudomásunkra hozná. Ezért igazán értékes pl. Walter von der Vogelweide (e. valter fon der fógelvejde; 1170 k.–1230 k.) költészete. A trubadúrköltő ( német párhuzama:minnesänger) két híres verse, A hársfaágak csendes árnyán... és az Ó, jaj, hogy eltűnt minden... arról tanúskodik, hogy a lovagi lírában is élt az „igazi” költészet, a személyesség, a humor, a realizmus.

trubadúr: a lovagi erényeket és az udvari szerelmet megéneklő provanszál költő; udvari költő, lovag-költő

alba: hajnali dal; középkori lírai műfaj, a szerelmesek hajnali elválását megéneklő forma, a provanszál trubadúrok kedvelt költői formája

Gülke, P.: Szerzetesek, polgárok, trubadúrok, Zeneműkiadó, Bp., 1979