Magyarországon is kialakult a lovagság, Árpád-házi uralkodók (pl. II. Endre) is részt vettek keresztes hadjáratokban. A magyarországi lovagok is megalapították rendjeiket (pl. Szent György-rend), s a magyar lovagi hagyományban is megjelent a lovagi kultusz, melynek központi alakja a pogányok fölött mindig győzedelmeskedő lovagkirály, Szent László.

A lovagi kultúra emlékei közül jórészt csak a történeti művek maradtak fenn. Ennek oka, hogy a lovagi irodalom az első évszázadokban inkább csak a szóbeli, énekes hagyományban élt, az írásbeliség még nem terjedt túl az egyházon és a királyi udvaron. A fönnmaradt lovagi irodalmi emlékek lejegyzői, alkotói udvari papok, szerzetesek voltak.

A magyar irodalom korai emlékei közül kiemelkedően fontosak ezek a történeti munkák: a krónikák és a geszták. A két műfajt nehéz egymástól elválasztani, mivel a krónikák gyakran a gesták szövegeire épülnek. A geszták és a krónikák őrizték meg a magyar ősköltészet egyes emlékeit, a hősi énekeket, mondákat többnyire töredékes formában.

Krónika: történeti kronológia; a történetírás műfaja.

Geszta v. gesta: egy esemény vagy történelmi személy monografikus története (res gesta – viselt dolgok).