AnonymusGesta Hungarorum című műve a leghíresebb magyar történeti munka. A szerző személyét nem lehet pontosan azonosítani (P. dictus magister), valószínű, hogy III. Béla király jegyzője, udvari krónikása volt, nyugati műveltségű szerzetes vagy világi pap. Műve azért oly fontos, mert földolgozza a még meglévő ősi mondákat, a hiteles történelmi eseményeket, s megteremti az ősi hagyomány (mítosz) alapját, mely máig él a köztudatban: a hun-magyar rokonság, a szkíta származásmítoszát (a hagyomány későbbi megerősítője, beillesztője a magyar krónikakompozícióba Kézai Simon). Anonymus – szemben a korábbi gesztaírókkal – nemcsak az uralkodóház történetét írta meg, hanem a magyarok történetét is. A magyar nemesi családok évszázadokon át Anonymusra hivatkozva vezették le származásukat.

Anonymus mellett a két legfontosabb Árpád-kori történetíróÁkos mester (IV. Béla korában) és Kézai Simon (IV. Kun László korában). A művek keletkezési ideje az 1260-as évek, illetve 1283. Bár csak néhány év választja el őket egymástól, szemléletükben jelentősen különböznek. Kézainak legfőbb forrása JordanesGót története volt, de támaszkodott az anonymusi hun–magyar koncepcióra is. (Ákos mester nem ismerte Anonymus munkáját.) Az Anjou-kor krónikásai közül kiemelkedik Küküllei Apród János (1320–1394) Nagy Lajos király életrajza című munkája. Ez a mű lényegesen eltér a gesztaírók hagyományaitól, műfaja inkább történelmi életrajz.

A gesztaírók, történetírók műveit a krónikák őrizték meg. A Képes Krónika(1358) a magyar középkor egyik legreprezentatívabb alkotása, mesteri kompiláció. Szerkesztője – sokáig Kálti Márknak tulajdonították – több korábbi krónikát (pl. a Károly Róbert uralkodása idején készült Chronica Hungarorumot) és gesztát fölhasznált, mégis igazán híressé Megyesi Miklós miniatúrái tették.

Grandpierre K. Endre: Anonymus titkai nyomában, Magyar Ház, Bp., 1998

Földes Péter: Anonymus titkos közlései művéről és önmagáról, Zenit Könyv, Szeged, 1994

Csapodi Csaba: Az Anonymus-kérdés története, Magvető Könyvkiadó, Bp., 1978