A legkorábbról fennmaradt művek egyike a XI–XII. század fordulóján keletkezett. Szerb Antal a franciák nemzeti eposzának nevezi az 1832-ben felfedezett írást. ARoland-ének legteljesebb, 4002 soros szövegváltozata egy oxfordi kéziratban maradt fenn, a szerző kilétét azonban homály fedi.

A vitézi ének nem olvasásra szánt mű: hivatásos énekesek – jongleurök – lantkísérettel adták elő a királyi, nemesúri udvarokban, várakban és híres búcsújáró helyeken, a hallgatóság szórakoztatása. Általában verses formában íródtak: páros rímű, eltérő szótagszámú, jambikus lejtésű sorokból és szakaszokból állnak.

ARoland-ének valós történelmi élményeken alapul. Nagy Károly frank király 778-as, az Ibériai-félszigetre vezetett hadjáratának egyik eseményét dolgozza fel. Az arabok ellen vívott zaragózai hadjárat idején a szászok fellázadnak Nagy Károly ellen. Az uralkodó az arab hadjáratot félbehagyva hadserege élén ellenük indul. A visszavonuló sereget a Pireneusokban megtámadja a helyi baszk lakosság, és lemészárolja a csapat utóvédjét. A legenda szerint itt esett el Nagy Károly szövetségese és unokaöccse, Roudland.

A szerző a valóságos eseményt kissé átalakította: a baszk hegylakókat szaracénokkal cserélte fel. A történet így a kereszténység és az iszlám vallás küzdelmévé változott. Roland mártírhalála a keresztény lovageszmény egyetemesült példájává vált (Krisztus katonája).

Vitézi ének (chanson de geste): előadásra szánt szórakoztató énekvers, páros rímű, eltérő szótagszámú, jambikus lejtésű sorokból és szakaszokból áll (pl. Roland-ének). Hivatásos énekesek - jongleurök - lantkísérettel adták elő a királyi, nemesúri udvarokban, várakban és híres búcsújáró helyeken.

Korompay Klára: Középkori neveink és a Roland-ének, Akadémiai Kiadó, Bp., 1978