Verstípus; gúnyos, hibákat kifigurázó, csipkelődő vers. Eredete bizonytalan, de az irodalomtörténet népi gyökerekre gyanakszik. A Déméter-kultusz ünnepségein használatos csúfolódó rigmusokkal vagy a Dionüszosz-ünnepeken elhangzó pajzán versekkel rokonítható. A népszokást igazolja az ún. aitiológiai monda, melyben azt a szolgálóleányt nevezték Iambénak, aki a leányát gyászoló Démétert szabados tréfáival felvidította. Versformáját meghatározza a jambus, az egy rövid és egy hosszú szótagból álló versláb, illetve az ebből építkező verssor. A jambikus költészet ebből a műfajból önállósult, és vált a lírai költészet egyik alapformájává.

Görög eredetű műfaj, disztichonban írt költemény, fuvolakísérettel adták elő; tartalmát tekintve lehet harcra buzdító ének vagy a személyes fájdalom panaszhangú költeménye, de elvont gondolatok, filozofikus tartalmak megéneklésére is alkalmas keretül szol

Az időmértékes verselés egyik sorfajtája. Jellemői, hogy 6 daktilusból illetve spondeusból áll és a harmadik és hatodik versláb csonka.

A ditirambus ókori görög eredetű lírai műfaj. Eredetileg Dionüszosz csodás tetteit és szenvedéseit megörökítő közösségi ének. Kardal formájában terjedt el, az ünnepségeken férfikórusok adták elő. Ma rapszódiaként értelmezik.

( gör. =rávésés, felirat)Költői műfaj. Az ókori görög költészetben alakult ki. A sírversekből alakult ki a görög költészetben; tömörségét, pontosságra törekvését ebből őrizte meg. Az újkori költészetben a didaktikus és az antik hagyományokat ápoló költés

Az alkaioszi strófa négy sorból álló versszakjai sorokra oszthatóak, melyekben az első kettő : nagy alkaioszi sor, a harmadik : jambikus sor és végül a negyedik: kis alkaioszi sor. Nevét az i. e. 6. században tevékenykedő Alkaiosz görög költőről kapta.

Szapphó ( i.e. 6. század) görög költőnő múzsájához, Aphroditéhez írt erotikus tartalmú verse.

A Szapphó (Kr. e. ?628-Kr. e. ?568) ógörög költőnő alkotta strófaszerkezet.

( Kr.e 572-487) ókori görög költő. Költeményeiből néhány rövid epigramma és rövid dal kivételével csupán töredékek maradtak ránk. Költészetében Alkaiosz és Szapphó nyomdokain haladt. Legtöbb hiteles verse az Anakreonteia című gyűjteményben maradt fenn.

Közismert, jellemző fordulat, kép.

Adoniszról elnevezett antik időmértékes verssor egy daktilus és egy trocheus (vagy spondeus)alkotta sor

Alkaiosz ókori görög költő legismertebb allegóriája a „hajó” motívum, mely társadalmi-politikai megközelítést takar. A hajó című művében a „hajó” szókép a viharon hánykódó tehetetlen emberi sorsot jelképezi, mely jellemzés meghatározás végigkíséri a magyar és a világirodalmat napjainkig.

Három háromsoros versszakból álló költemény.

antikizáló műfaj, Anakreón stílusában és/vagy anakreóni versformában írt költemény

XI. századi világi dal, melyet hangszeres kísérettel és többszólamú énekes formában adtak elő.

Lírai műfaj. Témája valamely egyszerű tárgy közvetlen szemléletéből fakad, a költő közvetlenebb megszólalása, s így a leginkább szubjektívebbnek tekinthető, egyszerű műfaj. Többnyire azonos típusú strófákból épül fel, s ezeket ismétlődések is rokonítják.

Horatius költészetbe és önbecsülésbe vetette hite jelenik meg a Melpomenéhez című versében. A mű mindössze négy mondatból áll. A megszólított Melpomené a tragédiaköltészet múzsája.

A római ódaköltészet csúcspontját Horatius carmenjeiben érte el. Ez a líra a monodikus bensőséget, szemlélődést és csiszolt metrikai kidolgozást folytatja, s közvetíti az antik görög strófaszerkezeteket (szapphói, alkaioszi, aszklepiadeszi) az újkori európai lírikusoknak. Horatius (Kr. e. 1. sz.) ódái egy-egy életelv, bölcseleti felismerés megszólaltatói, pl. az arany középút (Licinius Murenához), a jelen értéke és fontossága (Thaliarchushoz; Leuconoéhoz); a hazaszeretet (A rómaiakhoz), a költészet halhatatlanságába vetett hit (Melpomenéhez) gondolatát közvetítik.

( gör-lat. ) pásztori költészet: Az irodalomnak a pásztori életformát eszményként ábrázoló műfaja. Eredete az antik költészet párbeszédes költői műfajára nyúlik vissza. A reneszánsz idején újjáéledt költői műfaj.

( Lat.) költői mesterség, költészettan. Azon művek elnevezése, amelyek a költészet szűkebb és tágabb szakmai céljaival és eszközeivel, a költő és a világ kapcsolatával, a költői műalkotás lehetséges céljaival foglalkoznak.

Caius Valerius Catullus (i.e.87- i.e. 57. vagy 54.) a római irodalom kiemelkedő alakja. Kiváló barátságot ápolt Julius Caesar, római diktátorral.

Költöi levél, rendszerint verses formájú; klasszikus változata tanító szándékú, hangneme emelkedett; általában erkölcsi, világnézeti elvek kifejtésére alkalmas.

Gaius Cilnius Maecenas (i.e. 70. – i.e. 8.) etruszk törzsből származó, római irodalmi pártfogó, politikus. Közreműködött az Augustus-féle alkotmány megalkotásában. Legismertebb alkotók, akiket támogatott: Horatius, Vergilius és Propertius.

( ol.) Másnéven óda. A modern irodalomban fenséges tárgyról szóló, emelkedett hangnemű lírai költemény; tartalmi köre sokkal szűkebb, mint a görög ódáé vagy a latin carmené. Ez utóbbiakat nagymértékű eszmei, tartalmi, hangnembeli, formai változatosság j

Quintus Horatius Flaccus (i. e. 1. század) hat szapphói strófás verse, melyben ismert életfelfogását: az arany középutat egy hajó toposszal szemlélteti.

( gör. ) Költői műfaj. Eredetileg többnyire pásztorokról szóló rövid, verses drámai életkép ( eidüllion) . Később az elnevezést a bukolika lírai és epikai alkotásaira is kiterjesztették, s az újkorban a prózai életképeket is idilleknek nevezték.

( gör=válogatás) Olyan versek, amelyek dialogikus formában szólalnak meg, s a pászori környezetben megjelenő alakjai többnyire allegorikus figurák. Vergillius pászorkölteményeihez hasonló versek elnevezése. A latin irodalomban Vergilius honosította meg, a

( lat. ) arany középszer, arany középút. Filozofikus társadalmi-közéleti magatartás, amely a szélsőségektől tartózkodik. Köztes magatartást tekint jónak. Híres képviselője Horatius.

Az ókorban és a 16-18. században a pásztorok idilli életét ábrázoló költemény.