A beszélőnek önmagához, a megszólítotthoz és a műben ábrázolt dologhoz, személyhez való viszonyát tükröző, bensőséges hangú költészet.

A jelen, múlt és jövő idősíkjainak együttes megjelenése egy költeményben, rendszerint összehasonlító szándékkal.

Vallásos lírai műfaj, mely tartalmát tekintve dicsőítő, hálaadó, tanító és bűnbánó lehet. Az Ószövetség egyik része, a Zsoltárok könyve 150 zsoltárt, azaz egyházi éneket tartalmaz.

Lírai műfaj. Témája valamely egyszerű tárgy közvetlen szemléletéből fakad, a költő közvetlenebb megszólalása, s így a leginkább szubjektívebbnek tekinthető, egyszerű műfaj. Többnyire azonos típusú strófákból épül fel, s ezeket ismétlődések is rokonítják.

A közösségi líra a közösség érzelmi, gondolati tartalmainak kifejezése, a személyiség azonosulása a közösséggel.

A legszemélyesebb költészet, melyben a szerző őszintén feltárja gondolatait, érzelmeit, szándékait, (félelmeit).

Verstípus, amelyben a költő tárgyiasított önmagával folytat párbeszédet, az „én” megkettőzése a lírai objektivitás eszköze, ugyanakkor a személyiség kettősségét (racionális, irracionális szféra) és azok kölcsönhatását is bemutatja; különösen a válsághangu

( gör. =rávésés, felirat)Költői műfaj. Az ókori görög költészetben alakult ki. A sírversekből alakult ki a görög költészetben; tömörségét, pontosságra törekvését ebből őrizte meg. Az újkori költészetben a didaktikus és az antik hagyományokat ápoló költés

Ókori lírai műfaj. Eredetileg Dionüszosz isten csodás tetteiről szóló himnikus mű, amelyet fenséges, elragadott hangulat, stílus és dallam jellemez. A Dionüszosz -ünnepségeken ( Kr.e VI. századtól) férfikórusok adták elő. Arisztotelész ebből eredezteti a

A lírai költészet szubjektív tartalom szerint történő csoportosításában minimális érzelmi intenzitást érzékeltető műfaj.

Azon irodalmi alkotások összessége, melyek népi közösségekben alakultak ki, szerzőik ismeretlenek. Pl. történeti mondák, mesék, legendák, balladák, regolők, dalok, népi imádságok, gyermekmondókák, siratóénekek, altatók, bájolók, varázsszövegek, ráolvalók,

Lírai műfaj, melyben az alkotó a legbelsőbb élményeit, vágyait, vallomásszerűen feltárja a befogadó számára.

A külvilág tárgyait, jelenségeit ábrázoló költészet.