7 szótagú, jambikus lüktetésű, ókori görög versforma, melyet előszeretettel alkalmazott Csokonai Vitéz Mihály is. Képlete: ∪ — ∪ — ∪ — ∪

A Szapphó (Kr. e. ?628-Kr. e. ?568) ógörög költőnő alkotta strófaszerkezet.

( gör. ) Költői műfaj. Eredetileg többnyire pásztorokról szóló rövid, verses drámai életkép ( eidüllion) . Később az elnevezést a bukolika lírai és epikai alkotásaira is kiterjesztették, s az újkorban a prózai életképeket is idilleknek nevezték.

Olyan költők, akik dalaikat személyre szabottan, megrendelésre írtak. Műveiket ünnepek, költői versenyek alkalmával kórusok adták elő. Az V. században virágkorát élő költészet, később a drámai művekben élt tovább.

Három háromsoros versszakból álló költemény.

Emelkedett, fenséges, szenvedélyes.

Gaius Cilnius Maecenas (i.e. 70. – i.e. 8.) etruszk törzsből származó, római irodalmi pártfogó, politikus. Közreműködött az Augustus-féle alkotmány megalkotásában. Legismertebb alkotók, akiket támogatott: Horatius, Vergilius és Propertius.

( ol.) Másnéven óda. A modern irodalomban fenséges tárgyról szóló, emelkedett hangnemű lírai költemény; tartalmi köre sokkal szűkebb, mint a görög ódáé vagy a latin carmené. Ez utóbbiakat nagymértékű eszmei, tartalmi, hangnembeli, formai változatosság j

( gör=válogatás) Olyan versek, amelyek dialogikus formában szólalnak meg, s a pászori környezetben megjelenő alakjai többnyire allegorikus figurák. Vergillius pászorkölteményeihez hasonló versek elnevezése. A latin irodalomban Vergilius honosította meg, a

Görög eredetű műfaj, disztichonban írt költemény, fuvolakísérettel adták elő; tartalmát tekintve lehet harcra buzdító ének vagy a személyes fájdalom panaszhangú költeménye, de elvont gondolatok, filozofikus tartalmak megéneklésére is alkalmas keretül szol

Quintus Horatius Flaccus (i. e. 1. század) hat szapphói strófás verse, melyben ismert életfelfogását: az arany középutat egy hajó toposszal szemlélteti.

A római ódaköltészet csúcspontját Horatius carmenjeiben érte el. Ez a líra a monodikus bensőséget, szemlélődést és csiszolt metrikai kidolgozást folytatja, s közvetíti az antik görög strófaszerkezeteket (szapphói, alkaioszi, aszklepiadeszi) az újkori európai lírikusoknak. Horatius (Kr. e. 1. sz.) ódái egy-egy életelv, bölcseleti felismerés megszólaltatói, pl. az arany középút (Licinius Murenához), a jelen értéke és fontossága (Thaliarchushoz; Leuconoéhoz); a hazaszeretet (A rómaiakhoz), a költészet halhatatlanságába vetett hit (Melpomenéhez) gondolatát közvetítik.

Alkaiosz ókori görög költő legismertebb allegóriája a „hajó” motívum, mely társadalmi-politikai megközelítést takar. A hajó című művében a „hajó” szókép a viharon hánykódó tehetetlen emberi sorsot jelképezi, mely jellemzés meghatározás végigkíséri a magyar és a világirodalmat napjainkig.

( gör.) A természet jelenségeinek és képzeletbeli lényeknek emberi akalkkal és tulajdonságokkal való felruházása.

v. anakreóni költészet, az XVIII. század végi XVIII. század eleji dalköltészet egyik típusa. Mintájának tekinti elsősorban a görög Anakreón, a latin Horatius és a perzsa Háfiz költészetét. Fő témái: szerelem, bor, kellem.

( lat. = szakítani, törni) Elkészült, de teljes egészében fenn nem maradt irodalmi alkotás. ( Szophoklész: Nyomkeresők)

1 hosszabb jambikus sor után 1 rövidebb következik.

1. tágabb értelemben énekrésre szánt epikus vagy lírai jellegű egyházi vagy világi költeménya régi francia költészetben. Szűkebb értelemben a trubadúrok egyszólamú énekei illetve világi témájú, stórfikus szerkezetű többszólamú dalkompozíciók Franciaország

Az alkaioszi strófa négy sorból álló versszakjai sorokra oszthatóak, melyekben az első kettő : nagy alkaioszi sor, a harmadik : jambikus sor és végül a negyedik: kis alkaioszi sor. Nevét az i. e. 6. században tevékenykedő Alkaiosz görög költőről kapta.

antikizáló műfaj, Anakreón stílusában és/vagy anakreóni versformában írt költemény

A líra a három nagy irodalmi műnem egyike az epika és a dráma mellett. A lírai műnem kialakulása az ókori görögök idejébe nyúlik vissza. A korai századokban alakulhatott ki a szájhagyomány útján terjedő ősköltészet formájában. A görög lírai költészet kezdetének az irodalomtörténet a VII.századot tekinti.

Az ókorban és a 16-18. században a pásztorok idilli életét ábrázoló költemény.

(Publius Vergilius Maro) (Kr. e. 70-Kr. e. 19): az ókori Róma legnagyobb eposzköltője. A falusi élet színes, idillikus ábrázolását fejlesztette tovább a négy könyvből álló Georgicában, eposz-”tankölteményében”. Megkapó bensőséggel írja le a nyugalmas, dolgos paraszti élet képeit; árnyalt stílusú epizódokban fejezi ki aggodalmát a zaklatott állapotok miatt, de erősödő bizalmát is az „augustusi béke” iránt. Nem sokkal e műve után kb. Kr. e. 26-ban kezdte írni nagyszabású eposzát, az Aeneist, melynek 12 könyvében részint Homéroszt követve, részint itáliai regéket fejlesztve tovább, a Trójából menekülő Aeneas itáliai honalapítását és Augustus császár őseinek, a „gens Juliának” isteni származását foglalta elbeszélő költeménybe. Az első hat énekben, a főhős emlékezéseiben és kitérő epizódokban Aeneas és társai bolyongását beszéli el, a második hat énekben pedig a csaták sorozatát és a honfoglalók győzelmét. A lírai kitérők és monumentális csataképek között közvetlen módon is kifejezi Róma világuralmi hivatásába vetett hitét s Augustus magasztalását. Mint több nagy művét, ezt is hexameteres formában írta; csiszolt, gazdag és fegyelmezett stílusa, a kompozíció tudatossága a világirodalom remekévé teszi az Aeneist. Hatása óriási, Dante, Tasso, Milton és mások költészetén át Zrínyiig és Vörösmartyig.

( Kr.e 630-570) Ókori görög író. A leszboszi költő lírájából 400-nál több töredék maradt fenn. Költeményeinek három csoportja: himnuszok, politikai versek, bordalok. Róla nevezték el az általa gyakorta használt alkaioszi versszakot.

Horatius Róma fennállásának s Augustus uralmának dicsőítésére írta a költeményt.

Alkaiosz, görög költő, himnusz műfajában íródott verse, melyben a szenvedéllyel teli emberi életörömöt hirdeti.

Az időmértékes verselés egyik sorfajtája. Jellemői, hogy 6 daktilusból illetve spondeusból áll és a harmadik és hatodik versláb csonka.

( gör-lat. ) pásztori költészet: Az irodalomnak a pásztori életformát eszményként ábrázoló műfaja. Eredete az antik költészet párbeszédes költői műfajára nyúlik vissza. A reneszánsz idején újjáéledt költői műfaj.

Az istenek hírnöke a görög mitológiában, emellett a pásztorok, utazók, kereskedők, súly- és hosszmértékek, az ékesszólás, irodalom, az atlétika istene és a tolvajok védelmezője.

Adoniszról elnevezett antik időmértékes verssor egy daktilus és egy trocheus (vagy spondeus)alkotta sor

A ditirambus ókori görög eredetű lírai műfaj. Eredetileg Dionüszosz csodás tetteit és szenvedéseit megörökítő közösségi ének. Kardal formájában terjedt el, az ünnepségeken férfikórusok adták elő. Ma rapszódiaként értelmezik.

( gör. ) Költői műfaj. Eredetileg többnyire pásztorokról szóló rövid, verses drámai életkép ( eidüllion) . Később az elnevezést a bukolika lírai és epikai alkotásaira is kiterjesztették, s az újkorban a prózai életképeket is idilleknek nevezték.

( lat-ném) 1. Hírmagyarázat, szövegmagyarázat. 2. Kiegészítő vagy bíráló megjegyzés.

A Biblia első része. A Jézus előtti szent könyveket tartalmazza, melyek Istennek a zsidó néppel kötött szövetségére vonatkoznak. Történeti, bölcsességi és prófétai művek gyűjteménye. A legtöbb benne található írás nyelve héber. Az Ószövetség könyvei törvé

Vallásos lírai műfaj, mely tartalmát tekintve dicsőítő, hálaadó, tanító és bűnbánó lehet. Az Ószövetség egyik része, a Zsoltárok könyve 150 zsoltárt, azaz egyházi éneket tartalmaz.

A Bibliában található szöveg, mely teljes mértékben elüt a többi alkotás stílusától. Témája a szerelem. Salamon, izraeli királynak tulajdonítható az írás.

(fr.=visszacsengés) Több szakaszból álló dal vagy vers szakaszainak végén található utolsó sor, sorok, illetve dallamrészek többé-kevésbé változatlan formában történő ismétlése.

Végrendelet, végrendelkezés.

( fr.) provanszál eredetű versforma. A dél-francia középkori táncdalból alakult ki. Szerkezete: 3 egyszerű versszak és egy ajánlás. A kettős ballade hat stófából áll, többnyire ajánlás nélkül.

Középkori költői műfaj, siralomének. Jellemzője,hogy panaszával az istenséghez fordul, az isteni akaratba való belenyugvás, istendicsőítés jelenik meg benne.

Stanza. Hatodfeles és örös jambusokban írt nyolcsoros versszakokból álló versforma, melynek rímképlete: abab abcc. Ismert művelője pl. Kisfaludy Károly.

( gör.= dicséret ) Költői és liturgikus műfaj. Az óda egyik válfaja. Valamely eszmét, nemzetet stb.. magasztaló lírai mű.

Kellemetlenség, fájdalom, sérelem elmondása; valakivel, valamivel való elégedetlenség kifejezése.

A 12. században szembetűnő a Mária-kultusz kialakulása nemcsak a kolostorokban, hanem a városi értelmiség körében is. Ennek a kultusznak a kedvelt műfaja a Mária-himnusz, amelynek egyik fajtáját képezi az úgynevezett Mária-siralom.

Az eszményi udvari szerelmet és a lovagi erényeket megéneklő nemes dalnokok költészete Ny-Európában, a 11-12. sz. -ban.

Francois Villon(1431-1463) reneszánsz francia poéta Akasztottak balladája című verse, melyet egy utcai verekedés következményeként kihirdetett halálos ítélet ihletett.

Francios Villon 1461-1462 között írta fő művét, a Testamentumot (Nagy-Testamentum) mely az 1456-ban írt Hagyatéknak, avagy Kis-Testamentumnak nevezett alkotás folytatásának tekinthető. A Kis-Testamentum formája végrendelet, mely közkedvelt műformának számított Villon korában. Szatirikus hangvételű mű, melyben korát ábrázolja.

Walther von der Vogelweide (1170- 1230) középkori német költő egyik legismertebb helyzetdala a ’Hársfaágak csendes árnyán’. A csalogány motívummal keretezett alkotás egy kislány vallomását tárja fel a beteljesült szerelem élménye kapcsán.

A magyar műköltészetben a szerelmi dal legnevezetesebb, önálló műfajelnevezéssel megjelölt változata. A 19. század előtti magyar költészet szerelmi-erotikus témájú lírai dalainak, táncdalainak az összefoglaló megjelölése. Elnevezését a virágnyelv szimboli

sírvers

középkori egyházi vallásos tartalmú ének

Öt megzenésítésre szánt, vallásos tárgyú középkori költemény, pl. Stabat mater, Veni sancte.

( gör.) A zsoltárokat bevezető és befejező két szólamú ének. A kettéosztott kar vagy a pap és a kar váltakozó éneke.

Olyan költői alkotás, mely során a szerző valamely szerepbe (más ember helyzetébe, saját korábbi életébe) képzeli magát, és művét annak megfelelően írja. Pl. Kosztolányi Dezső: A szegény kisgyermek panaszai (1910).

Olyan versrendszer, amelyben a fő ritmusalkotó elv a hangsúly.

15 szonettből álló ciklus, minden szonett első sora azonos a megelőző szonett zárósorával, a 14. zárósor az 1. szonett zárósorával azonos. A 15. darab a mesterszonett, a 14 szonett kezdősorából áll össze.

( lat) A klasszikus ókor nyelveivel és irodalmával, elsősorban a görög és latin műveltséggel foglalkozó tudományág.

( gör. er. vándorszó: kép, betét, szöveg) A poétikában a költői képek következetesen ismétlődő, többértelmű használata. A kép z alkotóra, a hősökre, a helyszínekre utalhat. A barokk korban kedvelt összetett művészeti forma. ( kép ás írás) jelképes értelmű

Valamely mű tartalmának nem szó szerinti, hanem saját szavakkal történő felidézése, elmondása. Mindez akaratlanul is magyarázatot, a mű értelmezését rejti magában.

Irodalmi művek elmélkedő, bölcselkedő része, pl. Csokonai Az estve című versében figyelhető meg a pictura, azaz a leíró résztől való éles elkülönülése

Az a folyamat, mely során a katolikus vallástól elfordulókat ismét katolikussá kívánták tenni. Az ellenreformációra jellemző türekvés.

(latinos megjelölés; epikédeion gör. 'temetéskor') antik lírai műfaj. Eredetileg (folklorisztikus formájában) temetési ének, később daktilikus versmértékű, vigasztaló és buzdító tartalmú gyászének. Virágkora a hellenisztikus kor (Aratosz, Partheniosz) és

( gör. =rávésés, felirat)Költői műfaj. Az ókori görög költészetben alakult ki. A sírversekből alakult ki a görög költészetben; tömörségét, pontosságra törekvését ebből őrizte meg. Az újkori költészetben a didaktikus és az antik hagyományokat ápoló költés

Az egri hős, Dobó István leánya, Balassi Bálint unokatestvére, majd később felesége.

A Mária-himnusz egyik fajtája, mely kezdetben a nagypénteki istentisztelet része volt. Benne emberi, földi érzések, evilági gondok is kifejezésre jutottak.

Valamely szellemi alkotás teljes egészének, vagy egyes részeinek eltulajdonítása, saját név alatti közlése.

Balassi Bálint barátja, költészetében követője. Költeményeire gyakran meghökkentő hasonlatok, képek, szép csengés és gondolati mélység jellemző.

Történész, politikus, tanár, újságíró. Történészként elsősorban a kuruc kor érdekelte. Több olyan kuruc verset is publikált, melyek, mint utóbb kiderült, saját művei voltak.

(1814-1868) Költő, kritikus, filozófus Művelődéstörténeti, néprajzi jelentősége óriási, a magyar romantika népies irányának kiemelkedő alakja. Irodalmi pályafutását népdalszerű költeményekkel kezdi (Erdélyi János költeményei, 1844). Nagyszabású népköltési

Verstípus, amelyben a költő tárgyiasított önmagával folytat párbeszédet, az „én” megkettőzése a lírai objektivitás eszköze, ugyanakkor a személyiség kettősségét (racionális, irracionális szféra) és azok kölcsönhatását is bemutatja; különösen a válsághangu

Olyan költői alkotás, mely során a szerző valamely szerepbe (más ember helyzetébe, saját korábbi életébe) képzeli magát, és művét annak megfelelően írja. Pl. Kosztolányi Dezső: A szegény kisgyermek panaszai (1910).

A közösségi líra a közösség érzelmi, gondolati tartalmainak kifejezése, a személyiség azonosulása a közösséggel.

A gondolati líra a lírai költészet egyik neme, olyan költői megnyilvánulás, amelyben a gondolati, eszmei rész az elsődleges az érzelmivel szemben. A festőiség és zeneiség szintén csak másodlagos.

Azon irodalmi alkotások összessége, melyek népi közösségekben alakultak ki, szerzőik ismeretlenek. Pl. történeti mondák, mesék, legendák, balladák, regolők, dalok, népi imádságok, gyermekmondókák, siratóénekek, altatók, bájolók, varázsszövegek, ráolvalók,

A külvilág tárgyait, jelenségeit ábrázoló költészet.

Írói nézőpont. A lírai művekben megszólaló, egyes szám első személyű beszélő.

Lírai műfaj, melyben az alkotó a legbelsőbb élményeit, vágyait, vallomásszerűen feltárja a befogadó számára.

A jelen, múlt és jövő idősíkjainak együttes megjelenése egy költeményben, rendszerint összehasonlító szándékkal.

A beszélőnek önmagához, a megszólítotthoz és a műben ábrázolt dologhoz, személyhez való viszonyát tükröző, bensőséges hangú költészet.

Görög eredetű műfaj, disztichonban írt költemény, fuvolakísérettel adták elő; tartalmát tekintve lehet harcra buzdító ének vagy a személyes fájdalom panaszhangú költeménye, de elvont gondolatok, filozofikus tartalmak megéneklésére is alkalmas keretül szol

A lírai költészeten belül azon műfaj, melyet az érzelmek erőteljes megnyilatkozása jellemez.

Vallásos lírai műfaj, mely tartalmát tekintve dicsőítő, hálaadó, tanító és bűnbánó lehet. Az Ószövetség egyik része, a Zsoltárok könyve 150 zsoltárt, azaz egyházi éneket tartalmaz.

A műalkotás belső teljessége

Olyan verstípusok tartoznak ide, amelyek alapja, kiváltója az, hogy az életben, a társadalomban diszharmónia lett úrrá, amely kudarcokat, bukásokat és igazságtalanságokat szült, értékellenes erőket segített hatalomra, megzavarta, szétdúlta az egyén és a k

A legszemélyesebb költészet, melyben a szerző őszintén feltárja gondolatait, érzelmeit, szándékait, (félelmeit).

Ókori lírai műfaj. Eredetileg Dionüszosz isten csodás tetteiről szóló himnikus mű, amelyet fenséges, elragadott hangulat, stílus és dallam jellemez. A Dionüszosz -ünnepségeken ( Kr.e VI. századtól) férfikórusok adták elő. Arisztotelész ebből eredezteti a