Az eposz és a regény mellett kisebb terjedelmű műfajok is léteztek az ókori irodalomban: mítoszok,mondák,mesék, az ún. kiseposzok (epillion). E műfajok írott emlékei műköltészeti alkotások, a népköltészet műfajai többnyire feledésbe merültek.
A mítoszok olyan elbeszélő jellegű, epikus művek, melyek vallásos hagyományokat őriztek meg fölismerhető vagy már csak rekonstruálható formában.
A monda szerkezetében, elbeszélő módjában és gyakran témájában kapcsolódik a mitológiához, de hősei létező személyek, történelmi alakok. A transzcendens szféra, az istenek világa a mondákban egybefonódik az emberek világával, az emberek sorsával. Az irodalmi funkció mellett a mondáknak is van történelemmagyarázó szerepük. A mondák a néphagyományban éltek tovább, jelentős részük – a mesékhez hasonlóan – a népköltészetben őrződött meg.
A nagy ókori kultúrák irodalmi hagyományában számos mese maradt fenn. A mesék abban különböznek a mítosztól és a mondától, hogy nincs vagy csak másodlagos a magyarázó, értelmező szerepük. A mesék világa nem azonos a valóság világával, a mesehős szimbolikus alak, a szereplők kitalált, fantázialények, a tartalom szimbolikusan kötődik a valósághoz. Nem véletlen, hogy ez a műfaj döntően a népköltészetben van jelen. A XX. század tudományos vizsgálatai kiderítették, hogy a meséknek jelentős a pszichológiai szerepe nemcsak az egyén, hanem a közösség számára is. A mesehős a közösség és a közösségben élő egyén vágyait valósítja meg, sorsának jobbra fordulása, boldogsága az örök emberi vágy beteljesedése.
Keletkezése alapján két csoportra oszthatjuk: népmesékre és műmesékre, ezeken belül számtalan típusát különböztetjük meg a témája alapján: állatmese, tündérmese, varázsmese, csodamese, hősmese stb.
A mese csodás, fantasztikus elemekkel átszőtt kitalált történet, verses vagy prózai formában. Szereplői fiktív személyek, mint ahogy a történetek tér-idő vonatkozásai is azok. Ennek ellenére valóságosnak hatnak, illetve valóságos szituációkat szemléltetnek. A reális világot elsősorban a hősök képviselik, akik általában típusokat jelenítenek meg (legkisebb fiú, királylány stb.). Az ábrázolt világ is sematikus, a jók és a rosszak párharca általában a jók győzelmével ér véget (sárkány, boszorkány, gonosz király legyőzése stb.). A kalandos történetek szórakoztató jellegén túl a mese egy adott közösség morális ítéletét is kifejezi a történet kapcsán felmerülő kérdésekben. Ezek alapján a mese a közösség vágyának megtestesülése az irodalomban, a kollektív tudat győzelme a nehézségek felett. Ebben rejlik tanító szándéka.
A mesék gyakran előforduló elemeit – próbatételek, különleges tulajdonságokkal rendelkező segítők, varázsszerszámok, varázsszámok stb. – mesemotívumoknak nevezzük. Szerkezetileg a mese kötött: alapsémája szerint a feladat és a megoldás közt játszódik le a cselekmény.
A mese kialakulásának története az antik világba nyúlik vissza. Már az ókorban is kedvelt műfaj volt, népszerűségét szórakoztató és didaktikus jellegének egyaránt köszönheti. Az ókori mesék hétköznapi emberekről vagy állatokról szóló történetek.
Az állatmese több ókori civilizáció irodalmi hagyományának része. Az állatmesék szerzői nem szórakoztatni, hanem tanítani, nevelni akarnak. Az állatmesék tehát tanmesék,példázatok, céljuk a befogadó erkölcsi, társadalmi nevelése, a társadalmi normák, szokások, emberi magatartásformák bemutatása, közvetítése (pl. a felnőttek és a hatalom tisztelete, a becsületesség és az igazmondás fontossága). Az állatmese, tanmese végén gyakran értelmezés, magyarázat szerepel, a történet üzenetének, tanulságának összefoglalása. A műfaj tovább élt az európai irodalomban, számos szerző dolgozta föl az ókori szerzők (Aiszóposz, Phaedrus) állatmeséit.
Az epillion (rövid eposz, kiseposz)a homéroszi művek hatására kialakult verses epikai műfaj. A hellenisztikus korban és a római irodalomban egyaránt megtaláljuk (pl. Catullus 64. költeménye). Az eposztól terjedelmében és intenzitásában tér el, témájában azonban rokon a nagyepikai műfajjal.
Didaktikus: tanító, oktató jellegű.
Monda: természeti jelenségekről vagy történelmi eseményekről és hősökről szóló történet, amelyben a képzelet átalakítja, felnöveszti a valóságot, s a tényekhez fantasztikus magyarázatok fűződnek.
Mese: kisepikai műfaj; keletkezése alapján két csoportja van: népmese és műmese. Típusai: állatmese, tündérmese, varázsmese, csodamese, hősmese stb. A mese csodás, fantasztikus elemekkel átszőtt kitalált történet, verses vagy prózai formában egyaránt előfordul. Szereplői fiktív személyek, mint ahogy a történetek tér és idő vonatkozásai is azok. Ennek ellenére valóságosnak hatnak, illetve valóságos szituációkat szemléltetnek. A reális világot elsősorban a hősök képviselik, akik általában elvont típusokat jelenítenek meg (legkisebb fiú, királylány stb.). Az ábrázolt világ is sematikus, a jók és rosszak párharca általában a jók győzelmével ér véget. A mese egy adott közösség morális ítéletét is kifejezi a történet kapcsán felmerülő problémás kérdésekben. Ezek alapján a mese tulajdonképpen a közösség vágyának megtestesülése az irodalomban, a kollektív tudat győzelme a nehézségek felett. Ebben rejlik tanító szándéka. A mesék gyakran előforduló elemei a vándormotívumok (próbatételek, különleges tulajdonságokkal rendelkező segítők, varázsszerszámok, varázsszámok stb.).
Állatmese: antik hagyományokon alapuló, prózai vagy verses formájú epikus műfaj; tanítás, példázat. Igazi célja, hogy torz, fonák emberi tulajdonságokat vagy társadalmi viszonyokat állítson pellengérre az állatszereplők kapcsán. Az ókori szerzők (Aiszóposz, Phaedrus) műveit számos szerző (a francia La Fontaine, az orosz Krilov, a magyar Heltai Gáspár, Fáy András) földolgozta.
K iseposz (epillon): rövid eposz; a homéroszi művek hatására kialakult verses epikai műfaj. A hellenisztikus korban és a római irodalomban egyaránt megtaláljuk (pl. Catullus 64. költeménye). Az eposztól terjedelmében és intenzitásában tér el, témájában azonban rokon a nagyepikai műfajjal.
Tanító állatmese: fabula; olyan történet, amelynek szereplői ugyan állatok, de emberi élethelyzetet, konfliktust mutatnak be az erkölcsi igazság vagy követendő cselekvési minta tudatosításának szándékával.