A klasszikus antik eposz hexameterben íródott, amely időmértékes versforma. Az időmértékes verselés a hosszú és rövid szótagok szabályos váltakozásán alapul. A szótag itt mást jelent, mint a magyar nyelvtanban: a verssorban magánhangzótól magánhangzóig tart, függetlenül a szóhatároktól. Az időmértékes verselés egysége a rövid szótag kiejtéséhez szükséges idő, latinul: mora, jele: u. A hosszú szótag kétszeres időmennyiséget jelent, jele: –.

A rövid szótag magánhangzója mindig rövid, s utána legfeljebb egy rövid mássalhangzó állhat. Jele: u .

Hosszú szótagnak számít, ha a magánhangzó hosszú vagy ha a rövid magánhangzó után hosszú vagy több mássalhangzó áll. Jele: –

A rövid és hosszú szótagok szabályos váltakozása adja a ritmusegységet (metrum), a verslábakat. A leggyakrabban előforduló verslábak a következők:

Időmértékes verselés: a görög és latin költészet versmértéke, a hosszú és rövid szótagok szabályos váltakozásán alapuló ritmikai rendszer. A szótag itt magánhangzótól magánhangzóig tart, függetlenül a szóhatártól. A verselés egysége a rövid szótag kiejtéséhez szükséges idő, latinul: mora, jele: u . A hosszú szótag kétszeres időmennyiséget jelent, jele : – . Az időmértékes verselésben rövid szótagnak számít a rövid magánhangzós, illetőleg a rövid magánhangzót követő, egy rövid mássalhangzóból álló szótag. Hosszú a szótag, ha a magánhangzó hosszú, vagy ha a rövid magánhangzó után hosszú vagy több mássalhangzó áll. A rövid és hosszú szótagok alkotják a ritmusegységeket, a verslábakat. A leggyakrabban előforduló verslábak a következők: uu pirrichius; –– spondeus; u – jambus; – u trocheus; uu – anapesztus; – uu daktilus.

Horváth János: Rendszeres magyar verstan, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1969.

Imre Flóra: Verstan és szöveggyűjtemény a verstan tanulmányozásához, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1994.

Gáldi László: Ismerjük meg a versformákat! , Gondolat, Budapest, 1961