A hexameter hat verslábból álló (hatmértékű) daktilikus verssor, melyben daktilusok és spondeusok fordulnak elő: az ötödik versláb mindig daktilus, a hatodik spondeus vagy trocheus. A magyar költészetben is gyakorta találunk rá példát.

„Meghaltál-e? vagy a kezedet görcs bántja, imádott
Jankóm, vagy feledéd végkép, hogy létezem én is?”
Petőfi Sándor: Levél Arany Jánoshoz

A hexameter ritmusa kötöttsége ellenére igen változatos, mert a kötetlen helyeken a szerző szabadon váltogathatja a verslábakat. A lassúbb sorokban több a spondeus, a gyorsabb, pergőbb ritmusú sorokban több a daktilus versláb. Ezáltal a sorok szótagszáma is változó.

„mert sok hősnek erős lelkét Hádészra vetette”

Az eposz antik versformájának keletkezéséről, kialakulásáról keveset tudunk. Falus Róbert valószínűsíti, hogy a terjedelmes, 13–17 szótagból álló hexametert két kisebb sor összeillesztésével formálták ki Homérosz ismeretlen elődei.

Hexameter: „hatmértékű”(gör.); a klasszikus időmértékes verselés egyik alapsora, az eposz hagyományos versmértéke; daktilusokból és spondeusokból állhat, az 5. versláb mindig daktilus, az utolsó versláb trocheus.

Próbáld meg az osztálynévsort hexameterbe rendezni!