LICINIUSHOZ

(Az arany középszer)

Élned úgy bölcsebb, ha veszélyes árra

nem sietsz buzgón, Licinius egyre,

s túl közel sem bújsz a csalóka parthoz,

félve vihartól.

Az, ki bölcsen jár az arany középszer

útjain, nem hál szemetes, dülöngő

putriban, nem hál irigyelt teremben,

józanul él az.

Többször ing széltől a sudár fenyőfa ,

súlyosabban dől el az égbe nyúló

nagy torony, villám a magas hegyeknek

csúcsait éri.

Bajban is bízik, s örömökben újabb

változással számol a bölcsen edzett

szív. Ha ismét zord telet ád, ugyancsak

messzire űzi

Juppiter. Sorsod ha ma rossz, nem így lesz

mindig. Íjat nem feszit egyre: néha

néma múzsáját citerára, dalra

készti Apollo.

Légy erős lelkű, ha nehéz a sorsod,

s bátor. Ám légy bölcs, s ha a kedvező szél

szerfölött fújná dagadó vitorlád,

vond be a vásznát.