A verscsoport 1456-ban keletkezett. A verses végrendelet középkori műfaj. „A költő, mielőtt messzi útra indul, ünnepélyesen kinyilvánítja végső akaratát, s ezzel az ürüggyel jól megmondja véleményét ellenségeinek és barátainak. Villon műve telve van ma már homályos hajdani aktualitásokkal” (Mészöly Dezső). A hagyaték szétosztásának okáról a lírai életrajz 2–7. szakaszában tudósít Villon: a szerelmi bánat gyötrelmei elől kénytelen menekülni, így hát szétosztja mindenét az utazás előtt. Valójában azonban az igazságszolgáltatás elől kell menekülnie.

A végrendelet hagyományozó része a IX. szakasszal kezdődik. Minthogy Villonnak nincs semmilyen értékes személyes hagyatéka, mindaz, amit másokra testál, költői fikció vagy gúnyos élcelődés tárgya csupán. Így kaphat buggyos gatyát Robert Vallée, sapkát és cipőt Fournier vizsgálóbíró. Így hagyja nevelőapjára hírét, vagy kardját arra, aki kifizeti érte a zálogdíjat. Pókhálós ágyát egy ispotály, levágott tincseit örökre egy borbély tarthatja meg. „Bőkezűségében” Villon kocsmákat, várakat, rablótanyákat is elosztogat. A Hagyatékot kettős befejező formula zárja. Mivel a tinta megfagyott, a gyertya elfogyott, az adományozást a költő bezárja. A dátum szerepe a hitelesítés.

A Hagyaték nyolcsoros jambikus lejtésű szakaszokból áll (oktáva). A sorok nyolc szótagosak, s általában egyező a rímképlet is: ababbcbc

oktáva: jambikus lejtésű nyolcsoros szakasz; a sorok nyolc szótagosak, rímképlete: ababbcbc