Az állandó jelzők mellett állandó szövegfordulatok is vissza-visszatérnek a jelenetekben. Ezeknek a formuláknak, ismétlődési alakzatoknak, toposzoknak tartalmi és formai jelentőségük is van. A párviadalok leírása csaknem azonos minden jelenetben, egy-egy motívum vagy cselekvéssor variációjával. A vendéglátás vagy a szólásra emelkedés, megszólalás visszatérő szövegelemei egyaránt segítették az énekmondót a történet előadásában – hiszen a megjegyezhetőséget szolgálták – és a hallgatót a történet megértésében.

„...ez meglátta előbb, kikerülte az érchegyü dárdát,”

„...döngve zuhant le a földre, csörömpölt rajta a fegyver”

Toposz: bizonyos szövegösszefüggésben ismétlődő, nemzedékről nemzedékre átörökített tartalmi és nyelvi elem.