tradicionalizmus
A hagyományok értékének, fontosságának túlbecsülése, a hozzájuk való egyoldalú és merev ragaszkodás.
homogenitás
Egyneműség, mely az élővilágban egy rendszertani kategóriába sorolható alapvonások szerveződésén alapul.
ortodox
(gör.=igazhitű) A keleti kereszténység legnagyobb felekezete. 1054-ben a konstantinápolyi pátriárka vezetésével szakadt el a katolikus egyháztól. Főbb elválasztó tényezők, hogy az ortodox egyház nem ismeri el a pápa elsőbbségét, és szertartásuk is eltérő
vitae
Lat.=élet.
keretes elbeszélés
az elbeszélés egy fajtája; az elbeszélés kezdete és vége azonos vagy hasonló, ez szolgál a történet keretéül
regula
Szabályzat, rendszabás
egyháztörténet
Az egyházi irodalomban az egyház kialakulásának és fejlődésének története, a kereszténység államvallássá válásának történetei.
skolasztika
Középkori filozófia, teológia, mely a keresztény dogmák és Arisztotelész tanításainak összhangba hozására törekedett.
aszkézis
Olyan (főleg a középkorban élő) emberre jellemző viselkedésmód, mely során az egyén önsanyargató életvitelt folytat, miközben minden földi élvezetről lemond a halál utáni boldog lét érdekében.
dialógus
Főképp a drámai művekre jellemző közlésforma, de epikai művekben is megtalálható.
szónoklattan
A szónoki beszéd szerkesztésével, előadásával foglalkozó tudományág.
legenda
Vallásos tárgyú epikai műfaj. Valamely szent életét, a vele kapcsolatos csodás történeteket mondja el. Az első magyar legendák még latin nyelven keletkeztek, a XIII. századtól viszont már magyar nyelvűekkel is találkozhatunk.
domonkod rend
skald
Északi germán, leginkább skandináv énekmondó, költő.
Edda
Óészaki (óizlandi nyelven, de több helyről származó) mitológiai és hősi énekeket jelent, melyek a 9.–11. században keletkeztek.
igric
Középkori dalnok, énekmondó, hangszeres muzsikus, utóbb mulattató a 13-16. századi Magyarországon.
Arthus-mondák
A Szent-Grál kereséséről szóló lovagtörténetek, melyben a grál jelentősége és mibenléte különböző jelentésekkel bír (pl.:Jézus vérét tartalmazó kehely, szent kehely).
saga
Korai középkori skandináv népi monda, mely legendás hősökről szól.
Trója-regény
Anonymus gestája tanúskodott arról, hogy a középkor két legelterjedtebb ellovagiasított regényes történetét, a Trója- és a Sándor-regényt a 12. század második felétől már magyarok is ismerték. Filológiai vizsgálatok bebizonyították, hogy létezett ezeknek a lovagregényeknek magyar nyelvű változata is. A középkori délszláv Trója-, illetve Sándor-regényeket ugyanis a jelek szerint magyarból fordították, mivel a délszláv szövegek számos különlegessége, félreértése csak magyar közvetítő szöveg esetén jöhetett létre. E délszláv regények alapján lehet az elveszett magyar lovagregények tartalmára, keletkezési körülményeire következtetni. A magyar valószínűleg Anonymus latin Trója-históriájának a fordítása lehetett. A magyarból készült délszláv változatok ugyanis tartalmilag nem egyeznek egyik ismert latin vagy görög nyelvű szöveggel sem, viszont jelentékeny hasonlóságokat árulnak el Anonymusnak a Gesta Hungarorumban megfigyelhető írói modorával, technikájával.
Trisztán-mond
Trisztán a középkor számos eposzi v. regényformában feldolgozott lovagtörténetének hőse, a sorsszerű, halálos szerelem jelképes alakja. Leghíresebb története szerint ~ nagybátyja, Marke király számára megkérte Izoldát, majd szerelmi varázsital hatására halálthozó szerelemben egyesült vele. A kelta mondából származó és számos változatot képező történetek igen nagyszámú középkori és újkori verses és prózai feldolgozásai közül a legismertebb R. Wagner operája.
Roland-ének
Chanson de Roland: a 11. században keletkezett francia nemzeti eposz, a chanson de geste-ek közül a legjelentősebb. Tárgyát Nagy Károlynak a spanyolországi arabok ellen viselt háborúja eseményeiből meríti. Hőse Roland, a monda szerint nagy Károly unokaöccse, a törhetetlen akaratú, rettenthetetlen lovag, aki az utóvéd sereggel a roncevaux-i szorosban árulás áldozatául esik. A tíz szótagú, asszonáncra végződő sorokból különböző hosszúságú szakaszokat alkotó mű szerzőségét Turoldnak tulajdonítják. Legjobb fennmaradt szövege az 1150-60 k. lejegyzett oxfordi kézirat.
chanson de geste
Hosszabb terjedelmű epikus költemény az ó-francia irodalomban. Magyar megfelelője: a vitézi ének.
középkori irodalom
Az irodalom művelői: a világi papság és a szerzetesek, a vándor énekmondók, az egyházi vagy világi hivatalok. A világi költők, illetve versmondók a középkorban nem tartoznak a társadalom elismert polgárai közé. A középkori írásbeli kultúra nyelve a művelt Európában egységesen a latin. A középkor irodalmában élte virágkorát a vallásosság mellett a lovagi kultúra is, mely számos költeményt eredményezett az utókor számára.
Sándor-monda
A Nagy Sándor életéről szóló regényes beszámoló, az Alexandru praxeisz („Alexandrosz tettei”), amelynek írója a királyt a pánhellénizmus harcosaként ünnepelte és teljesítményét dicsőítette, s ami később az összes Nagy Sándorról szóló legenda forrása lesz a középkorban, valószínűleg nem Kalliszthenész műve, hanem a Ptolemaioszok korában keletkezhetett, s jelenlegi formájában az Kr. u. 3. sz. -ból ered. Latinra fordítója, Julius Valerius Alexander Polemius (kb. Kr. e. 4. sz.) ugyan bizonyosra veszi, hogy Aesopus alkotása, mások Arisztotelészt, Antiszthenészt, Onesicritust vagy az 1. században élt Arriant gondolják a valódi szerzőnek, de egy 16. sz. -i itáliai humanista, nyilvánvalóan tévesen, Kalliszthenésznek tulajdonította, s azóta eme regényes életrajz szerzőjét szokás Pszeudo-Kalliszthenésznek (Ál-Kalliszthenész) is nevezni. E munkát a magyar irodalom is felhasználja, például a Heltai Gáspár nyomdájából kikerült históriában (Kolozsvár, 16. sz. 2. fele), vagy Haller János Hármas históriájában, mindkettőt egy augsburgi kiadás nyomán fordították.
lovageszmény
Olyan tulajdonságok, melyek birtokában lévő személy kiváló lovag lehetett. Ide sorolható: hűség, nagylelkűség, bátorság és a nők tisztelete. Ám nem szabad elfelejtenünk, hogy a korabeli források olyan esetekről is beszámoltak ahol a lovagok csupán nagyképűek, buták és műveletlenek voltak.
Nibelung-strófa
Négy páros rímű nibelungi sorból (jambikus lejtésű 12-14 szótagos, sormetszetes sorból) álló versszak. A negyedik sor egy ütemmel hosszabb a többinél .
trubadúrének
Az eszményi udvari szerelmet és a lovagi erényeket megéneklő nemes dalnokok éneke Ny-Európában, a 11-12. sz. -ban.
Nibelung-ének
Nibelung-strófa=A Nibelung-ének versszaktípusa; négysoros, páros rímű hangsúlyos verselésű strófa, az első három sorban 4/3; a negyedikben 4/4 az ütembeosztás, a félsorokban az utolsó szótag mindig hangsúlyos. A magyar fordítás általában jambikus sorokkal
Lucifer
Isten ellen fellázadt bukott angyal, másnéven az ördög. Madách Imre Az ember tragédiája című művének egyik központi figurája.
toszkán
A Közép-Olaszországban lévő területhez (regione), Toscana-hoz köthető, onnan származó, ott élő (személy, kultúra, művészet, nyelv stb.).
drámai szituáció
A drámai szituáció akkor keletkezik, amikor az ellenfél megakadályozza a főszereplő által képviselt elvek érvényesülését.
Sybilla
Látnoknő, jósnő az ókori görögöknél és rómaiaknál.
szféra
(gör-lat): gömb, gömbfelület; égbolt; hatáskör, működési terület, érdekkör.
Purgatórium
Tisztítótűz. A katolikus felfogás szerint e helyen vezekelnek a bocsánatos bűnökkel terhelt lelkek mielőtt üdvözülnek.
emberiségköltemény
Kevert irodalmi műfaj. A feldolgozott problémakör az egész emberiséget érinti; a lét alapvető kérdéseit kutatja többnyire a mítoszokhoz visszanyúlva. ( Madách: Az ember tragédiája)
enciklopédikus
( gör-lat) Mindent felölelő, sokoldalú.
apokalipszis
(görög apokalüpszisz 'feltárás, felfedés, kinyilvánítás') az ókori héber és az ókeresztény irodalom műfaja, az istenség akaratában elrejtett tények, leginkább a jövendő feltárása látomás vagy kinyilatkoztatás formájában
Divina Commedia
A La Divina Comedia Dante-.Isteni színjáték című művének latin nyelvű megnevezése, melyet Babits Mihály fordítása alapján ismerünk Isteni színjátékként.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)