A középkor irodalmában a lírai költészet először az egyházi irodalomban teljesedik ki. Az ókeresztény irodalom lírai műfajai a virágzó középkorban nyerik el végleges formájukat. A vallásos líra alapvető műfajai az imádságok, a zsoltárénekek, a meditatív költemények,zsolozsmák és a himnuszok. A vallásos líra egyrészt szorosan kötődik az egyházi szertartásokhoz (liturgia), másrészt misztikus költészet.

A vallásos líra énekelt vers, a szövegek dallamukkal együtt élnek a hagyományban. Az énekelt vallásos szövegeknek egy idő után dallamukat is lejegyezték (hangjegyírás!), illetve az egyházi zenében (gregorián) őrződtek meg a dallamok. A gregorián énekeket I. Gergely pápa gyűjtette össze, róla nevezték el ezt a zenei irányzatot.

Sok szerző maradt névtelen, de néhány híres középkori egyházi személy is írt lírai műveket (pl. Aquinói Tamás, Szent Ferenc). Az egyházi líra megújítói a ferences szerzetesek voltak. A Ferenc-rend ideológiája közel állt az egyszerű emberekhez. A ferences szerzetesek (pl. Jacopone da Todi) költészetében erőteljes népi hatás érzékelhető, ugyanakkor olyan motívumok jelennek meg benne, mely az elvont misztikus tartalmakat közvetlenebbé, átélhetővé teszik.

zsolozsma: a szerzetesek állandó szövegű és dallamú, folyamatosan ismételgetett (recitatív) imádságai

gregorián: latin szövegű, egyszólamú ősi katolikus egyházi ének

himnusz: „ének” (gör.) szóból; lírai műfaj, általában istenséghez könyörgő, magasztos tárgyú és hangnemű ének