Az első magyar nyelvű szövegemlékek idegen (latin) nyelvi szövegkörnyezetben fennmaradt töredékek, szórványemlékek, szójegyzékek és kisebb terjedelmű szövegek. A legelső magyar nyelvű töredék a Tihanyi Apátság-alapítólevelének (1055) néhány sora és helynevei. Híresebb nyelvemlékeink még a Königsbergi Töredék (XIV. sz. közepe), a Besztercei Szójegyzék (1380–1410) és a Jókai-kódex (1450 körül) szövegei.

A magyar nyelvű irodalom első teljes szövegemléke a Halotti beszéd és könyörgés(1180 körül). Ez a nyelvemlék latin nyelvű liturgikus szövegek szabad magyar fordítása, a Pray-kódexben maradt fenn teljes terjedelmében. A szöveg felépítése és nyelvi fordulatai is bizonyítják, hogy nyelvünk a XII. századra már alkalmas volt elvont tartalmak irodalmi igényű közvetítésére.

A magyar nyelvű írásbeliség csak a XVI. században, a reformáció idején terjedt el szélesebb körben, de például az iskolai oktatásban még ekkor is a latin nyelvé maradt a vezető szerep.