Szphinx
Az ókori egyipotmiaktól és görögöktől ismert emberfejű, oroszlántestű szörnyeteg, illetve annak szobra.
Szophoklész
Sophokles (Kr. e. 496-406): görög tragédiaköltő, a világirodalom egyik legnagyobb drámaírója. Az athéni demokrácia virágkorában élt, Periklész barátja volt. Több mint hússzor nyerte el drámaversenyeken az első helyet, egy ízben legyőzte a nála idősebb Aiszkhüloszt is. Száznál több darabjából 7 tragédia maradt fenn (keletkezésük sorrendjében: Aiasz, Antigoné, Oidipusz király, Trakhiszi nők, Élektra, Philoktétész, Oidipusz Kolónoszban). 1912-ben egyiptomi ásatások során találták meg Nyomkeresők c. szatírjátékát (töredékesen). Tovább fejlesztette az aiszkhüloszi színpadi játékot, 3-ra egészítette ki a szereplők számát, elmélyítve ezzel a drámai bonyodalom lehetőségét. A kórus létszámát 12 főről 15-re növelte. Műveit világirodalmi jelentőségre elsősorban a kitűnő párbeszédekből és a drámai cselekményből kibontakozó sokszínű, elmélyült jellemábrázolás és a benne kifejezésre jutó humanista szellem emeli. Hősei a vak végzettel szemben emberi méltósággal küzdő, jó és rossz között biztos erkölcsi érzékkel választó emberek.
aulosz
( gör) Az ókori görögöknek V-alakban szétágazó testű, kettős nyelvű, oboaszerű fúvóhangszere.
khorégosz
( gör.) Karvezető.
dithürambosz
Ókori lírai műfaj. Eredetileg Dionüszosz isten csodás tetteiről szóló himnikus mű, amelyet fenséges, elragadott hangulat, stílus és dallam jellemez. A Dionüszosz -ünnepségeken ( Kr.e VI. századtól) férfikórusok adták elő. Arisztotelész ebből eredezteti a
dramaturgia
A dramaturgia a színművészet egyik ága, amely a színjátszás elméleti kérdéseivel, dráma elmélettel, a színműírás elméletével, színjáték törvényeivel, szerkezeti felépítésével és színpadi hatással foglalkozik.
Püthia
Apolló görög isten Delphiben levő jóstemplomának papnője, aki félig öntudatlan állapotban közölte a jóslatokat.
Dionüszosz
(v. Bacchus) A bor és a szenvedélyeket felszabadító mámor istene a görög mitológiában. Zeusz és a halandó Szemelé fia.
Nyomkeresők
Szophoklész töredékben fennmaradt szatírjátéka, melyet 1912-ben találtak meg egy egyiptomi ásatás során.
tragédiaköltészet
Triptolemosz
orkhesztra
A régi görög színházban a színpad előtere, kör vagy patkó alakú. Itt mozgott a kar.
szatírdráma
Más néven szatírjáték. A görög színjáték egy fajtája. Komikus tárgyú, szereplői isteni lények. Cselekménye során mítikus hősök szatírokkal, azaz Dionüszosz isten félember-félállat követőivel találkoznak. Pl. Euripidész: Küklopsz.
bohózat
A vígjátéknak az a típusa, amely főként szokatlan illetve nevetséges helyzekből fakad. A nevettetést harsány eszközökkel éri el, gyakran zenés mű.
Pantalone
A commedia dell'arte egyik jellegzetes alakja. Bárgyú, szemüveges öreg, akit főleg balsikerű szerelmi kalandjai tesznek nevetségessé.
Capitano
A commedia dell'arte társulatok paradox alakja. Önmagát szépnek és hódítónak képzeli, míg a valóságban egy torz és önkényeskedő kalandor.
moralitás
Valamely valláserkölcsi tételt egymással vitázó allegorikus alakokkal szemléltető középkori dráma .
passiójáték
A középkorban elterjedt drámai műfaj. Bibliai témájú terjedelmes színmű, mely eredetileg a templomi szertartás része volt, később viszont kiderült a templomból a templom előtti térre. Jelentősége, hogy a középkori írni-olvasni nem tudó emberek számára köz
Rómeo és Júlia
Párisz
(v. Páris): a görög hősmondában szereplő, trójai királyfi, aki Erisz almáját Aphroditének ítélte, majd ennek segítségével Helénát megszöktette, s így a trójai háború okozója lett.
előszínpad
rémdráma
Drámai mű, melyben nyílt színen vérontás, kínzás, gyilkosság stb. történik. Elsősorban a romantikára jellemző, virágkorát a 19. század első felében élte.
krízis
Válság, válságos állapot.
késleltetés
A cselekménybonyolítás módszere, célja a feszültség fokozása, azzal, hogy a megoldás időpontja mind későbbre halasztódik.
iskoladráma
Olyan tanító, didaktikus színjáték, amit az iskolában diákok adtak elő.
Theatre
katasztrófa
( gör) Rendkívüli nagy méretű elemi csapás. 2. Tömeges szerencsétlenség, baleset. 3. Teljes összeomlás, végleges romlás, tönre menés.
hátsó színpad
bohócjelenet
interludium
( lat.) Közjáték.
Globe
Romeo és Júlia
magánszínház
expozíció
bevezetés, a drámai mű azon része, amelyen az író megismertet az előzményekkel és bemutatja a kiinduló helyzetet
pantomim
Némajáték. Színpadi mű, melyben a cselekményt nem beszéddel, hanem mozdulatokkal, arcjátékkal, tánccal mutatják be, esetleg zenével kísérik.
normatív kritika
Pl. Arany Jánosra jellemző. Az a felfogás, mely szerint a kritikai objektivitás (tárgyilagosság, személytelenség) legalábbis megközelíthető.
komédia
A dráma egyik műfaja; a helyzet- és jellemkomikum eszközeivel éri el célját, a nevettetést. Általában kisszerű emberek, kicsinyes tulajdonságok ütköznek össze. De komikus hatású az is, ha a kisszerű célok megvalósításához nagyarányú eszközöket használ a k
expozíció
bevezetés, a drámai mű azon része, amelyen az író megismertet az előzményekkel és bemutatja a kiinduló helyzetet
akció
A drámai szereplõk a különbözõ jelenetekben beszélnek, vitatkoznak (dikció) és cselekednek (akció), tetteik megjelenítése azonban, másodlagos a szöveghez képest.
sorsfordulat
prológus
(gör=előbeszéd) A cselekményt bevezető szöveg a színmű elején. Szerepe, hogy ismertté teszi a darab megértéséhez szükséges előzményeket, felvilágosítást ad a történet helyszínéről, szereplőiről. Célja pl. a hallgatóság hangulatának felfokozása lehet.
komikum
Ábrázolási mód; célja nevetséges hatás kiváltása, ez rendszerint bírálattal kapcsolódik össze (pl. a pozitív érték hiányának eltitkolása majd lelepleződése).
kardal
Az ókori görög lírának a kultikus körtáncokból kifejlődött egyik ága - a dráma egyik forrása, előzménye. Ünneplő költemény, mely a lelkesültség érzéséből fakad és melyet a hagyomány dithürambosznak nevez.
epeiszodion
Az epeiszodion a tragédiának az a párbeszédes része, amely a két teljes kardal között foglal helyet (a modern drámák jelenetnek nevezett részével rokon).
paradosz
konfliktus
a műalkotásban ábrázolt, egymással szemben álló erők összeütközése, összecsapása .
mellékszereplő
A mű főhősén, főhősein túli szereplők.
főszereplő
Az irodalmi alkotásban az az alak, akiről a történet szól, aki miatt a cselekmény bonyolódik vagy aki a bonyolító.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)