A mű első, leggyakrabban idézett része a Pokol. A többi rész – Purgatórium, Paradicsom – megértése, értelmezése jóval nehezebb, mint az elsőé. A Pokol leírása látszólag megfelel a keresztény ember elképzelésének: maga a helyszín, a hely neve, a benne található bűnös lelkek, a legmélyén félig jégbe fagyott Lucifer stb. Ez azonban csak részben igaz. Dante számára Vergilius nemcsak tisztelt ókori mester, akit műve egyik hősévé tehet, hanem forrás is. Az alvilág képzete Vergilius művében is az ókori görög felfogáson alapul. Aeneas – Odüsszeuszhoz hasonlóan, aki Dante művében is szerepel (PokolXXVI. ének) – leszáll az alvilágba, s Sybilla vezetésével megtalálja apját, aki megjósolja az ő és utódai sorsát. Dante művében is ráismerhetünk az ókori alvilág szereplőire (Kharón), helyszíneire (Acheron, Styx, Flegeton), az ókori pokol fejedelme (Dis) azonos Luciferrel. Ezek az egyezések, párhuzamok mutatják, hogy Dante mintaként használta az ókori műveket, mítoszokat.

A Pokolképe ókori minták és keresztény elképzelések alapján jött létre. A hármas tagolás, a szenvedő lelkek túlvilági sorsa keresztény elképzelés, az ókori világkép szerint csak az istenek ellen vétők szenvednek az alvilágban. Akhilleusz az alvilágban is fejedelem, szívesebben élne azonban a földön akár parasztként is. Dante Poklában a keresztény képzetnek megfelelően minden bűnért fizetni kell. A legszembetűnőbben abban különbözik a dantei elképzelés az ókori felfogástól, hogy a bűnt és a bűnösség kérdését másként ítéli meg. A vándor csodálattal adózik az ókor nagy személyiségei előtt, de tisztában van azzal, hogy erényük legfőbb bűnük is. A bűn ugyanis éppen az individuális törekvésben, az önmegvalósításban rejlik. Az ókor egyéniség-, személyiségkultusza szemben áll a középkor ember-felfogásával.

Dante művében a Pokol egy fokozatosan szűkülő tölcsér. Bejárata Jeruzsálem mellett, a Golgota hegyénél található, alján, a Föld középpontjában jégbe fagyva ül Lucifer, szájaiban Júdással, Brutussal és Cassiussal. A Pokol legmélyebb pontjától fölfelé lehet haladni a Purgatórium hegyének irányába.

Mindamellett, hogy a Pokolban szenvedő bűnösök kínjait érzékletesen ábrázolja a költő, állandóan kérdez: hol vezetőjét faggatja, hol a bűnösökkel beszélget vagy történeteiket hallgatja. A leírásokat így állandóan megszakítják a dialógusok, illetve a vándor észrevételei, megjegyzései. Kíváncsi utazó tehát, mint Odüsszeusz, de állandóan szem előtt tartja küldetését is, mint Aeneas vagy János apostol(Jelenések könyve).

A Pokol felépítése Dante művében

I. A sötét erdő (bevezető ének). A vándor találkozása a fenevadakkal, majd Vergiliussal és Beatricével (II. ének).

II. A Pokol kapuja. Közönyösek (III. ének).

Dante erkölcsi ítélete: a közöny olyan nagy bűn, hogy a közönyösök még arra sem méltóak, hogy bekerüljenek a Pokolba.

III. Acheron folyó (III. ének). I–V. kör (IV–VIII. ének első fele). A Pokol tornácán a kereszteletlenek, majd a szerelem bűnösei, mértéktelenek, a pénz bűnösei, haragosak.

IV. Styx folyó. Dis falai előtt (VII. ének második fele – IX. ének első fele) VI. kör: Eretnekek. Kisebb szakadék. VII. kör: Erőszakosok. I. gyűrű: Phlegeton folyó (IX. ének második fele–XVII. ének)

V. Nagy szakadék. VIII. kör tíz bugyra. A gigászok kútja (XVIII–XXXI. ének)

VI. IX. kör négy köre: Árulók (Júdás, Cassius, Brutus, a legfőbb bűnösök). Csalók, akikben bíztak. Lucifer. Út a Föld túlsó felére (XXXI–XXXIV. ének)