Balassi – hányatott sorsa ellenére – mindvégig hű maradt a költészethez, az irodalomhoz. Első munkáját még nürnbergi diákévei alatt fordította (Beteg lelkeknek való füves kertecske, 1572, Krakkó), szüleinek szánva vigaszul. E művét Bornemisza Péter is megjelentette Vígasztaló könyvecske címen, Balassi nevének említése nélkül. A prózai szövegű ájtatos-könyv eredetije Michael Bock műve. Fordítani kezdte Edmund Campianus In causa fideirationesdecem című tízrészes művét is, de már nem tudta befejezni.

Balassi életművében talán nem, de élete szempontjából jelentősek peres ügyeihez kapcsolódó emlékiratai,levelei.

Költészetének értékelése, vizsgálata a mai napig különböző kérdéseket vet föl az irodalomtörténet számára. Verseinek jelentős részét a kortársak is csak kéziratban ismerték, nyomtatásban csak istenes versei jelentek meg. Szerelmes verseinek kéziratos másolatait őrző ún. Balassi-kódex (mely „amaga kezével írtkönyvének” másolata) csak 1874-ben került elő. Drámájának (Szép magyar komédia) kiadására 1958-ban került sor Fanchali Jób kódexének felfedezésével egy időben.

Az utókor tehát századokon át az életműnek csak egy részét ismerte, s a töredékes ismeretek egy pontatlan Balassi-kép kialakulásához vezettek. Verseit évtizedeken át nem különítették el tanítványa és tehetséges utóda, Rimay János verseitől. Többre értékelték Balassinál a tehetségtelenebb Gyöngyösi István költészetét.

A megtalált másolatok, melyek azt igazolják, hogy a költő verseinek kiadatását tervezte, újabb kérdéseket vetett fel. A XX. század 50-es, 60-as éveiben terjedt el az a hitelesnek tűnő elképzelés (pl. Gerézdi Rabán), mely szerint Balassiversciklusokra osztotta költeményeit, tehát nem időrendi sorrendben tervezte verseinek megjelentetését, hanem témakörök szerinti bontásban: istenes versek, szerelmes versek, egyéb (vitézi) költemények. A Balassi-kódexre támaszkodó felvetés szerint mindhárom téma (a második és harmadik témakör versei vegyesen) 33 műből állt volna, a kötet élén egy vallásos prológusverssel (himnusszal). Így egy tökéletes középkorias szerkesztésű (1+3x33), humanista-reneszánsz kötetté állt volna össze a verseskötet. Ennek a kompozíciótervnek a létezését a legújabb kutatások is megkérdőjelezik (egyik korábbi ellenzője volt Stoll Béla, a kronologikus kiadások összeállítója), ugyanakkor a tematikus bontás lehetőségét sem zárják ki.

versciklus: kötetegység; valamilyen szempont szerint tudatosan sorba rakott versek csoportja (pl. Csokonai Lilla-ciklusa, Ady Léda-versei)