Vitézi énekei, tavaszénekei új oldaláról mutatják be a költőt. Ezekben a versekben egyszerre jelen vannak a reneszánsz-humanista filozófia – panteizmus – és a magyar költészetben e korban divatossá váló, népi elemeket is tartalmazó katonaénekek hatásai. A végvárakban élő, állandóan hadra fogható vitézek, katonák körében alakult ki ez a műfaj.

A szabad élet, a nélkülözés, a kalandozások, portyák, az állandó veszélyek jellemezték a végvári életet. Az évszázadok távolából talán romantikusnak tűnő életmód nyilván nem volt sem igazán szép, sem igazán vonzó: a török terjeszkedés, az állandó háborúk miatt nincstelenné, földönfutóvá vált emberek számára sokszor a katonaság volt az egyetlen választási lehetőség.

Balassi életének is jelentős részét töltötte ki a katonáskodás, a háború. Nemesi rangja is kötelezte a hadi szolgálatra, a katonai jártasságra. Később az uralkodó „kiengesztelése” miatt állt be Bekes Gáspár Erdély ellen induló hadseregébe, de hosszabb időt töltött katonaként Érsekújvárott és Egerben is.

Balassi vitézi énekei közül csak négyet tekinthetünk szorosabban véve e témába tartozónak: a Kiben örül, hogy megszabadult a szerelemtül..., a Széllel tündökleni... ésBorivóknak való kezdetű versei átköltések. Az első két mű szerzője ismert (Regnart, illetve Michael Marullus), a harmadik vers forrásai a vágánsköltészetben jelen levő tavaszénekek, ünnepi (pünkösd) himnuszok lehettek.