Balassi Bálint szerelmi költészete - Júlia-versek

A Júlia-ciklus – például Hogy Juliára talála..., Juliát hasonlítja a szerelemhez..., Hogy Juliának s nem az szerelemnek adta meg magát – mind formai, mind hangulati-tartalmi elemeiben egységesebb. A költő ekkorra már megtalálta saját hangját, egyéni stílusát, formáit. A ciklus verseiben egyre gyakrabban alkalmazza a hármas osztatú, a költőről elnevezett Balassi-strófát. A Balassi-strófa formája és rímképlete: 6–6–7, 6–6–7, 6–6–7; a a b – c c b – d d b.

A Júlia-ciklus verseinek képi világa, a megszólaló (beszélő) őszinte hangja az átélt érzésekről tanúskodik. Bár a Júlia-versek megtartottak hagyományos motívumokat, gesztusokat, ezek mélyebbek, bensőségesebbek, mint a korai művek. A szerelem – úgy tűnik – már nem csak megénekelhető téma a költő számára. Az érzelmi-hangulati hullámzásuk, végletességük, a hangnemváltások személyessé teszik e műveket, s háttérbe szorítják a pózokat, sémákat. Ezekben már erőteljesebb a virágénekek, világi szerelmes versek hatása is.

Balassi-strófa: Balassi Bálintról elnevezett hangsúlyos ritmusú, három egységből álló, kilencsoros versszak; az egységek szótagszáma: 6,6,7; rímképlete: a,a,b; c,c,b; d,d,b