Lírai műfaj. Témája valamely egyszerű tárgy közvetlen szemléletéből fakad, a költő közvetlenebb megszólalása, s így a leginkább szubjektívebbnek tekinthető, egyszerű műfaj. Többnyire azonos típusú strófákból épül fel, s ezeket ismétlődések is rokonítják.

Olyan művészeti, vagy irodalmi alkotás, mely befejezetlenül maradt ránk. Befejezetlensége gyakran a művész abban való kételkedésére utal, hogy a világról az embernek egységes, összefüggő képe lehet.

Olyan versforma, mely refrénes, és két visszatérő rím található benne. Legtöbbször szerelmi témájú.

( gör.) A természet jelenségeinek és képzeletbeli lényeknek emberi akalkkal és tulajdonságokkal való felruházása.

Alkaiosz ókori görög költő legismertebb allegóriája a „hajó” motívum, mely társadalmi-politikai megközelítést takar. A hajó című művében a „hajó” szókép a viharon hánykódó tehetetlen emberi sorsot jelképezi, mely jellemzés meghatározás végigkíséri a magyar és a világirodalmat napjainkig.

Három háromsoros versszakból álló költemény.

Alkaiosz görög költőről elnevezett különböző verssorok. A nagy ~ emelkedő (jambuszi), a kis ~ ereszkedő jellegű. Két nagyból, egy 9 szótagú jambuszi sorból és egy kicsiből alakult az alkaioszi versszak.

( lat. = szakítani, törni) Elkészült, de teljes egészében fenn nem maradt irodalmi alkotás. ( Szophoklész: Nyomkeresők)

( Kr.e 630-570) Ókori görög író. A leszboszi költő lírájából 400-nál több töredék maradt fenn. Költeményeinek három csoportja: himnuszok, politikai versek, bordalok. Róla nevezték el az általa gyakorta használt alkaioszi versszakot.

Szapphóról, a görög költőnőről elnevezett versszak. Négy sorból áll. Ebből az első három 11, az utolsó pedig 5 szótagos.

Szapphó ( i.e. 6. század) görög költőnő múzsájához, Aphroditéhez írt erotikus tartalmú verse.

A Szapphó (Kr. e. ?628-Kr. e. ?568) ógörög költőnő alkotta strófaszerkezet.

(gör.) Kettőspont.

( Kr.e 572-487) ókori görög költő. Költeményeiből néhány rövid epigramma és rövid dal kivételével csupán töredékek maradtak ránk. Költészetében Alkaiosz és Szapphó nyomdokain haladt. Legtöbb hiteles verse az Anakreonteia című gyűjteményben maradt fenn.

( gör.)1. Valaminek az ősformája, eredeti ősi alakja. 2. Őskép, szimbólum ( főként a mitológiában és a népköltészetben gyakori.

v. anakreóni költészet, az XVIII. század végi XVIII. század eleji dalköltészet egyik típusa. Mintájának tekinti elsősorban a görög Anakreón, a latin Horatius és a perzsa Háfiz költészetét. Fő témái: szerelem, bor, kellem.