szépirodalom
Művészeti ág. Kifejezőeszköze a nyelv.
irodalomelmélet
Az irodalomelmélet az irodalmi művek belső összefüggéseit, keletkezésük, recepciójuk és újraértelmezésük feltételeit, valamint az irodalom és más kulturális formák egymás közötti viszonyát vizsgálja, rendszerezi. Az irodalomelmélet általánosan megpróbál tudományos alapokra építeni és kiindulópontként szolgálni az irodalmi művek interpretációjához, a kritikához, az irodalomtörténethez és magához az irodalom fogalmához. Az irodalomelméletet az irodalomtudomány része és nem azzal azonos, bár nagyon sok témába vágó könyv szinonímaként használja a fogalmakat.
költészettan
A költészet törvényeit, törvényszerűségeit kutató tudomány.
írásbeliség
Az írásbeliség fogalma általában az írásos kultúra azon szakaszát jelöli, amelyben már létezik legalábbis felirat-kultúra, a feliratok hagyománya illetve esetleg kódexek. Tehát kulturális tartalmak, információk kézírásos rögzítése szöveges alakban.
Aquinói Szent Tamás
Aquinói Szent Tamás (1225-74) domonkos rendi szerzetes, a skolasztika egyik legfontosabb filozófusa, aki elsőként rendelte alá a filozófiát a teológiának. Tanai a mai napi a katolikus egyház részét képezik.
Arisztotelész
(Kr. e. 384-322) Görög filozófus. A makedón Alexandrosz (Nagy Sándor) tanítója. A lét legáltalánosabb, minden tudományterületen érvényes magyarázó elveit kívánta feltárni, az első tudományos logikai rendszer felépítője. Költészetre vonatkozó elemző, felt
szómágia
Szoros értelemben beszéddel űzött mágia. Hagyományos formái a ráolvasás, átok. Tág értelemben a nyelv politikai célú eltorzítása, mely a szavakat önkényesen másként értelmezi. A zsarnoki rendszerek tudatformáló eszköze, melyben a propagandisták a tájékoztatási rendszer (sajtó-rádió-televízió) birtoklása/ellenőrzése révén a torzított értelmű szavakat kizárólagos és gyakori ismétléssel a köztudatban elterjesztik. Jellemzői: általánosítás, csúsztatás, egységesítés, rövidítés, az idegen szavak önkényes, v. az eredeti jelentés fordítottjakénti használata: pl. a Bach-korszak besúgói jelentéseiből (1856 k. ) származó magyarkodás szó, mely a pesti nem m-ok föltűnő magyar ruha, bajusz, stb. viseletéről szólt, 1945 u. „magyar voltának fitogtatása” lett, ami Magyarországon (a 93 %-ban született magyar számára) értelmezhetetlen.
mítosz
(a görög müthosz = monda, mese, történet szóból) A társadalmi fejlődés kezdeteire jellemző naiv társadalmi tudatforma: lényegében az ember számára még érthetetlen, ezért félelmetes természeti és társadalmi erőknek fantasztikus tükröződése.
imitál
( lat.) Utánoz.2. színlel, mímel, hamisít.
szakrális
Egyházi jellegű, isteni.
kontextus
( lat.) Szövegösszefüggés, egységes gondolati kapcsolatot tartalmazó szöveg.
befogadás
Az irodalmi művek olvasó által történő elfogadottság, és a megértést szimbolizálja a "befogadás" az irodalomban.
irodalmi alkotás
Az irodalmi alkotás lehet prózai mű vagy verses formájú költemény. Ez alapján beszélhetünk prózai irodalomról vagy költészetről. Mindkettőnek megvannak a maga sajátos nyelvi és stilisztikai eszközei: az írói eszközök, illetve a költői eszközök, ezen belül a versformák.
olvasás
Az a tevékenység, amikor valaki írásjelek során szemével végighaladva a szöveg értelmét felfogja.
szöveg
Nyelvileg megformált (, írott, nyomtatott stb. ) mondanivaló egységet alkotó része.
denotatív
A valóságnak az a darbja, eleme, amelyre a szó vonatkozik.
trópus
(gör): (irod) szókép, képes kifejezés; átvitt értelmű szó v. mondat.
kommentár
( lat-ném) 1. Hírmagyarázat, szövegmagyarázat. 2. Kiegészítő vagy bíráló megjegyzés.
műalkotás
Művészi alkotás, tevékenység. (A mű létrehozásának folyamata. )
konnotatív
A szó jelentése a nyelvi jel szövegkörnyezetben.
stílus
Műalkotások egyedi vonásainak összessége. Nevét az ókorban használatos írószerszámról kapta, mellyel viasztáblácskára írtak, s amely (akárcsak a későbbi stílus) egyedi volt, hiszen minden írószerszámnak másmilyen volt a hegye, másként lehetett vele írni.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)