Az epikus elbeszélő műfajok hagyományai az ókorban alakultak ki. Az epika műnemébe sorolható műfajok, művek felosztása többféle lehet. A szövegek terjedelme, kifejtettsége, az ábrázolt világ teljessége szempontjából megkülönböztethetünk nagyepikai és kisepikai alkotásokat. A nagyepikai műfajok – eposz, regény, útleírás, emlékirat – jellemzője a teljességigény, a részletes kifejtettség, a valóság teljességének látszata. A kisepikai műfajok – novella, mese, legenda, mítosz, anekdota, monda – sajátossága a lényegi elem kiragadása, az intenzitás. E hagyományosnak mondható felosztás külön kategóriaként nevez meg átmeneti műfajokat: pl. nagy elbeszélés, kisregény. Ez a felosztás olykor esetlegesnek tűnik, a modern irodalom számos alkotását nem tudjuk besorolni egyik vagy másik kategóriába.

Feloszthatjuk a szövegeket verses epikára(elbeszélő költészet) ésprózaepikára. Ilyenkor a felosztás alapja a ritmus.

• A művekettematikusanis csoportosíthatjuk. Ebben az esetben a tartalmi jellegzetességek, motívumok, a téma a meghatározó szempont. A műfajokon belül tovább csoportosíthatunk: pl. történelmi regény, karrierregény, társadalmi regény.

• A modern irodalomelméletek az elbeszélő műveket az elbeszélő és elbeszélt viszonyaalapján csoportosítják. A narráció szerinti felosztás során a szöveg elbeszélő módjait veszik figyelembe. A legfontosabb beszédmódok: az egyenes beszéd, a függő beszéd, az átélt beszéd, abelső monológ.

• Feloszthatóak az irodalmi művek aszövegtípusok meghatározása alapján is: e kategorizálás szempontjai elsődlegesen az adott szöveg szövegtani sajátosságait – pl. keretes elbeszélés,ciklikus forma – veszik figyelembe.

Az epikus művek értelmezése és elemzése során célszerű ezeket a szempontrendszereket együttesen alkalmazni, de az elemzés pusztán egy szempont szerint is elvégezhető. A mű teljesebb megértéséhez vezet, ha az egyik szempontrendszert vezérfonalszerűen érvényesítjük, és emellett figyelembe veszünk más módszereket is.