Az epikus történetekbenszereplőszemélyek közül sok esetben kiemelkedik a főszereplő. A főszereplő az a személy, akiről a történet során a legtöbb ismeretet szerzi az olvasó, ő áll az események középpontjában, az ő sorsa, élete érdekli leginkább az alkotót s így az olvasót is. A főszereplő környezetében felbukkanó alakok – akiknek csak a történet egyes epizódjaiban van meghatározó szerepük – a mellékszereplők. A mellékszereplők azért fontos figurák, mert hozzájuk viszonyíthatjuk a főszereplő jellemét, képességeit, cselekedeteit.

Ismerünk olyan műveket, amelyek a mellékszereplőket állítják előtérbe – pl. ők az elbeszélők, az ő nézőpontjukból ismerjük meg az eseményeket. Érdekesek azok a művek, amelyek korábbi műalkotások mellékszereplőit teszik főszereplőkké. Jorge Luis Borges egyik novelláját évekkel az első változat keletkezése után újraírta egy mellékszereplő szemszögéből. Tom Stoppard ShakespeareHamlet című tragédiájának két mellékszereplőjét tette főszereplőivé a Rosencrantz és Guildenstern halottcímű művében.

Az epikus művek szerzői többféle eszközt alkalmaznak a szereplők jellemzésére, bemutatására. E bemutatásnak az a funkciója, hogy az olvasó saját képzeletében „megteremthesse” a figurát. Részletes külső leírásokkal, a belső tulajdonságok ábrázolásával, a viselkedésmóddal, a cselekedetekkel, a párbeszédeken keresztüli beszédmóddal elérheti az alkotó, hogy az olvasó el tudja képzelni. Sokszor élnek az írók a hiány éskésleltetés eszközével – mintegy arra késztetve az olvasót, hogy elégséges ismeretek híján maga „teremtse meg” a karaktert. Ezek az eszközök a cselekmény bonyolításában is fontos szerepet játszanak.

Azokat a szereplőket, akik konfliktusok kiváltásával gátolják, akadályozzák a központi figurát, és egyenrangú ellenfelei a főszereplőnek (róluk is bőséges ismeretekkel, jellemrajzzal stb. rendelkezünk), intrikusnak nevezzük.

Az európai irodalom bővelkedik olyan epikus művekben, melyekben ismételten megjelenő alakok, állandó karakterek,típusok szerepelnek. Ilyenek például a mesék szereplői. Egyes szerzőkre jellemző, hogy visszatérő figurákat teremtenek, akik egy-egy jellegzetes típus, emberi karakter s így egy-egy jellegzetes problémakör megjelenítői. A legismertebb állandó figurák a detektívtörténetek okos, minden bűnügyet felderítő nyomozói vagy a minden hájjal megkent, agyafúrt bűnözők. Az irodalmi alkotások szereplői és elbeszélői állatok is lehetnek. Ebben az esetben a szerző a mesét, a mese fiktív világát mintegy „megkettőzi”, az állat világának ábrázolásával különleges nézőpontot és hangulatot teremt.

Epizód: epikus és drámai művek része; nem viszi előre a cselekmény menetét, de árnyalja a szereplő jellemét, vagy háttérmagyarázatot fűz az eseményekhez.

Késleltetés: az események menetét lassító, hátráltató tényező az epikus vagy drámai alkotásokban.