Repin: Anyegin és Lenszkij párbaja Ahogy az események, történések nehezen választhatóak el az időtől, éppannyira kötődnek a térhez, helyszínekhez is. Az ábrázolt tér fontos része a kompozíciónak, szerepe van a cselekményben, a szereplők életében. „Hátteret” adhat az eseményeknek, de lehet a színpadi díszlethez hasonlóan hitelesítő szerepe is. A pontosan, részletesen leírt tér a hangulat érzékeltetése szempontjából fontos. Egy plasztikusan ábrázolt táj, egy aprólékos részletességgel bemutatott szoba hangulatokat kelthet az olvasóban, helyzeteket, jellemeket „indokolhat”, s nem utolsósorban tájékoztathat egy kor viszonyairól, állapotairól. A történelmi regényekben gyakran találkozunk a belső terek (vár, kastély) részletes leírásával. Ezek a leírások a mai olvasó számára értékes művelődéstörténeti, kultúrtörténeti információkat jelenthetnek, s hitelessé tehetik a mű világát. Ehhez hasonlóan fontos a természeti környezetben játszódó művekben a helyszín ábrázolása: Daniel DefoeRobinson Crusoe című művében, Jules Verne robinzonádjaiban, az utópiaregényekben, Swift műveiben, a tudományos-fantasztikus művekben nagyon pontos természetleírásokat olvashatunk.

Megkülönböztetünk külső és belső tereket. Külső helyszíneknek nevezzük a természeti környezetet, a vidéket, országot, földrészt; ábrázolásuk általában kevésbé részletes. Ahol ennek ellenkezőjével találkozunk, ott a leírás külön egysége a szövegnek, nem kapcsolódik szervesen a történésekhez. Jókai Mór regényeiben gyakran szerepelnek természetleírások, tájképek. PuskinAnyegin című művében a külső tér leírása a közállapotok bemutatására, GoetheWerther szerelme és halála című műve egy szereplő hangulatának az érzékeltetésére szolgál.

A belső terek ábrázolása – az ember alkotta környezet (pl. lakótér, szoba) leírása – az epikus művekben általában igen részletes. Egy szereplő, egy karakter személyes világát kifejezhetik saját tárgyai, szűkebb környezete. Egy szoba rendetlensége vagy tisztasága, rendje tükre lehet lakója lelki világának, hangulatának. A berendezési tárgyak, bútorok utalhatnak anyagi, társadalmi helyzetére, szegénységre, gazdagságra; a jellegzetes, speciális tárgyak elárulhatják a szereplő foglalkozását.

Azokban az epikus alkotásokban, melyekben a térviszonyok ábrázolása csak jelzésértékű, általában lényegtelen, hogy hol játszódnak az események, vagy az olvasóra vár a térbeli „háttér” megteremtése. A modern művekben gyakran nincs szerepe a helyszínnek, a tudatregényekben pedig a helyszín úgy jelenik meg, ahogyan az elbeszélő és/vagy szereplő emlékeiben, gondolataiban él. A fiktív helyszíneken játszódó művekben a tér szimbolikussá, metaforikussá válhat. A valós tereknek is lehet szimbolikus, metaforikus jelentésük. Franz KafkaA per című regényének cselekménye többnyire a bíróság épületébenzajlik, Umberto EcoA rózsa neve című regényének fő helyszíne a kolostor könyvtára.

A személyiségregényekben a tér, a helyszínek teljesen elveszíthetik jelentőségüket: a személyiség belső világában játszódó történetben a térbeli viszonyok ábrázolására, a helyszínek megjelenítésére nem feltétlenül van szükség.

Petőfi: A helység kalapácsa Az epikus művek térviszonyai összekapcsolódnak a mű cselekményének egyéb elemeivel: a szereplőkkel, az idővel és az eseményekkel. Megteremtik a mű világának szűkebb és tágabb horizontját; korhoz, korszakhoz, kultúrához kötődnek; meghatározzák a szereplők cselekvési lehetőségeit, indokolják tetteiket, gondolkodásukat, érzelmeiket. Egy epikus mű térviszonyainak föltérképezése hozzásegítheti az olvasót a könnyebb megértéshez, a logikai összefüggések megteremtéséhez, a rekonstrukcióhoz.

Robinzonád: Daniel Defoe Robinson Crusoe című regényének hőséről vett elnevezés; a hős viszontagságos utazása alkalmával hajótörést szenved, és egy lakatlan szigetre kerül, ahol saját erejéből teremti meg az élethez szükséges feltételeket.

Személyiségregény: regénytípus, amely egy főszereplő bizonyos személyiség- és jellemvonásait állítja a középpontba, ezekkel mozgatja, irányítja a cselekményt.