Az elbeszélő művekben az alkotónak lehetősége van arra, hogy olyan eszközökkel, mint a főszereplő lelki és szellemi világa, gondolatai, legbensőbb érzései egy ember teljes belső világát megjelenítse. Ez akkor a legteljesebb, ha a történet főszereplője egybeesik az elbeszélővel. Erre a szerepazonosságra épül például a napló és az önéletrajz. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy az elbeszélő nem azonos az íróval.

Ha az elbeszélő a történet mellékszereplője, az alkotó objektívebben tudja bemutatni a történet eseményeit. A szereplő rövidebb-hosszabb időre átveheti a szót az elbeszélőtől. Ez arra ad lehetőséget, hogy változzon az elbeszélői nézőpont és az elbeszélői mód. A filmművészetben alkalmazott ún. szubjektív kameramozgás hasonlítható ehhez a megoldáshoz.

Szubjektív kameramozgatás: a néző által látott kép valamely filmbeli szereplő nézőpontjával azonos.