Az Íliász szerkezetileg egységes, tudatos alkotás. Az eposzoknak a szájhagyományozó epikából származó elemei az eposzi kellékek (eposzi állandók). Megtalálhatók az Íliászban és az Odüsszeiában, és követendő példává váltak a későbbi korok eposzírói számára is.
Invokáció: segélykérés. A szerző valamely istenséget vagy múzsát szólít meg, és segítségül hívja művének megírásához:
„Istennő, haragot zengj, Péleidész Akhileuszét,”(Íliász)
„Férfiuról szólj nékem, Múzsa, ki sokfele bolygott
s hosszan hányódott...”
„Istennő, Zeusz lánya, beszélj minekünk is ezekből” (Odüsszeia)
Invokáció: segélykérés a Múzsától; eposzi kellék, a homéroszi eposzok sajátossága; a szerző segítséget kér az istenektől vagy a Múzsától, hogy előadhassa a történetet; általában a propozícióval együtt jelenik meg.
Haragot, istennő zengd Péleidész Akhileuszét,
vészest, mely sokezer kínt szerzett minden akhájnak,
mert sok hősnek erős lelkét Hádészra vetette,
míg őket magukat zsákmányul a dögmadaraknak
és a kutyáknak dobta. Betelt vele Zeusz akaratja,
attól kezdve, hogy egyszer szétváltak civakodva
Átreidész, seregek fejedelme s a fényes Akhilleusz.
Eposzi kellékek (állandók): az eposzokban előforduló állandó elemek; invokáció, propozíció, enumeráció, csodás elem, in medias res kezdés, állandó jelzők, ismétlődő kifejezések, epikus hasonlatok, epizód.
Propozíció: a tárgy vagy téma megjelölése. A szöveg témájára való utalás kötelező része az eposznak, legtöbbször az invokációval együtt jelenik meg.
„Istennő, haragot zengj, Péleidész Akhileuszét,
vészest, mely sokezer kínt szerzett minden akhájnak,” (Íliász)
Propozíció: tárgymegjelölés (lat.); eposzi kellék, a mű témájának rövid foglalata a mű elején, általában az invokációval együtt jelenik meg.
Enumeráció: „előszámlálás”(lat.); eposzi kellék, seregszemle; az eposz szereplőinek, szereplőcsoportjainak sorrendben történő bemutatása. Pl. az Íliász 2 énekében az akháj hajók felsorolása, ebből tudhatjuk meg, hogy milyen városok és népek harcosai és hányan érkeztek Trója alá megostromolni a várat. Hasonló a szerepe Zrínyi Miklós Szigeti veszedelmében a két ún. előcsatározásnak (pl. siklósi csata), de itt a szerző „munka” közben mutatja meg a magyar hősöket, ezzel ellensúlyozza a török sereg létszámfölényét (a török sereget a konvenció szerint felsorolás formájában mutatja be Zrínyi).
In medias res (latin): „a dolgok közepébe”. Kialakulása feltehetően a történetek szájhagyomány útján történő terjedésével magyarázható. Az előadónak nem kellett az előzményeket elölről elmondania, hiszen a hallgatóság már úgyis ismerte az eseményeket. A trójai háború mitikus-legendás háttere helyett az énekmondó rögtön az ostrom záró szakaszára koncentrálhatott.
A trójai várostrom befejezése csak az Odüsszeiában hangzik el. Odüsszeusz vándorlásának tizedik évében a phaiákok földjén kezdi el visszafelé mesélni történetét, hogy aztán a jelenbe ugorva, hazatérve befejeződjenek megpróbáltatásai.
In medias res: a dolgok közepébe vágva kezdődik (lat.); eposzi kellék, a homéroszi eposzok sajátossága; a történet az Íliász esetében az ostrom 10. évének végső 52 napját adja elő úgy, hogy közben megismerhetjük az előzményeket.
A cselekmény előrehaladását mintegy megszakító, azzal csak lazán összefüggő – de egyes szereplők jellemzését elmélyítő vagy mellékkörülményeket tüzetesebben megvilágító – jelenetek az epizódok.
Az Íliászban Akhilleusz pajzsának leírása epizódnak tekinthető, ahol az isteni kovács, Héphaisztosz által remekelt pajzs domborművei bemutatják az egész görög világot. Epizód Hektórnak és feleségének, Andromakhénak a párbeszéde is, melyből megtudhatjuk, hogy Hektór szerető férj és érzékeny szívű apa.