Történelmi háttér A XVI. század Anglia európai nagyhatalommá válásának kora. A belháborúktól és trónviszályoktól terhes XV. század végén a Tudor-dinasztia került hatalomra. VIII. Henrik uralkodása alatt (1509–1547) Anglia az európai nagypolitika meghatározó tényezőjévé válik. A gazdasági fejlődést társadalmi és politikai átalakulás kíséri. A polgári és kapitalista gazdasági rend kialakulása elől lényegében elhárulnak az akadályok. A következő évszázad polgári forradalma (1640) csak befejezi a feudalizmus építményének lebontását.

Az anglikán egyházVIII. Henrik erőskezű és erőszakos uralkodóként formálta a maga képére az országot. Anglia elszakadt a római egyháztól és új útra lépett: a protestantizmusban gyökerező anglikán egyház a reformáció oldalági terméke. Anglia folytonos átalakulásban volt, a király reformjait a parlament is támogatta. A változások döntő eredményei a gazdasági, társadalmi és kulturális életben jelentősek. VIII. Henrik előszeretettel mutatkozott a reneszánsz fejedelmek jelmezében (zenél, verseket ír). Halála után fia, VI. Edward követte a trónon (1547–1553). Uralkodása alatt a protestantizmus szélsőségei nyertek teret. A puritanizmus minden világi jelenséggel szemben ellenségesen viseltetik. A kultúra s a művészetek pártolása nem jellemezte az uralkodót. Halála után féltestvére, Mária (1553–1558) került trónra. Uralkodói mellékneve „Véres”. Megkezdődött a protestánsok üldözése, a legkiválóbbakat eretnekként elítélték, és máglyára küldték. Minden a visszájára fordult, a rekatolizációs kísérlethez a parlament is asszisztált.

Az Erzsébet-kor Ilyen hullámzó, ellentmondásos, ideológiai zavarodottságtól sem mentes időszak után került trónra VIII. Henrik és Boleyn Anna leánya, Erzsébet (1558–1603). Uralkodása alatt Anglia valódi nagyhatalommá vált, ezt a gyarmatosítás üteme és a spanyol hajóhad felett aratott győzelem (1588) is igazolta. Ez Anglia „aranykora”. A polgárság gazdasági ereje a politikai hatalomban való szerepvállalást is lehetővé tette.

A középkori vallásos áhítatot és a reneszánsz reformáció individuális szemléletének ellentéteit békítette össze az Erzsébet-kor. Angliában tehát nem volt olyan éles határvonal a középkor és a reneszánsz között, mint Európában általában. Sokkal inkább küzdelmes átmenetként értékelhető az egymást váltó korok viszonya. Erzsébet uralkodása alatt a megszilárdult belső béke biztosította a kultúra felvirágzását. Ezt a korszakot nevezzük angol reneszánsznak.

Alkotók A művészetek szinte minden ágában jelentős alkotók és alkotások hívták fel magukra a figyelmet. A zenében John Dowland és Thomas Morley, a festészetben Nicholas Hilliard neve cseng a legfényesebben, és mindent betetőz az irodalom. Új lendületet vesz az udvari költészet. Sir Philip Sidney és Edmund Spencerszonettköltészete műfaji és tartalmi szempontból egyaránt kiemelkedő teljesítménye a korszaknak. De az irodalom meghatározó műneme a dráma lesz. Megszületik a reneszánsz angol színház és a drámairodalom.

puritanizmus: Angliában a XVI-XVII. században szigorú erkölcsi tisztaságot követő protestáns vallási és politikai mozgalom.