A Globe-ban vagy a hozzá hasonló nyilvános színházakban az előadások kora délután kezdődtek, és sötétedéskor fejeződtek be. A színház csak részben volt fedett (a színpad egy része, illetve az előkelő közönség részére fenntartott helyek), a műsor a szabad ég alatt folyt. A közönség szegényebb része az előreugró színpad (előszínpad) előtti porondon állva nézte végig az előadást, csak a gazdagabbaknak jutott ülőhely a félkör alakú nézőtéren. A legelőkelőbbek a színpad szélén ültek. Talán ebből is következik, hogy a korabeli színházi élmény a legkevésbé sem hasonlít a maihoz. Az ácsorgó közönség például maga is „aktív” részese volt az előadásnak: tapssal, bekiabálással vett részt a produkcióban. Az unalmasabb részeket pedig beszélgetéssel, evéssel-ivással töltötte. Nem véletlen, hogy a darabokban nagyobb hangsúlyt kaptak a látványos, akciódús, a közönség figyelmét jobban felkeltő jelenetek, s csak kevéssé számíthatott a darab szerzője az intellektuális elmélyülésre. Valljuk meg, erre a korabeli közönség nem is tartott igényt. Így természetesen a monológok hatása is csekélyebb volt, mint manapság.

A cselekmény az előszínpadon és a mögötte lévő, három oldalról zárt térben (hátsó színpad) játszódott. Az előadás alatt a hátsó színpadot függöny zárta el a nézőtértől, de ha szobai vagy egyéb zárt térbeli jelenetre került sor, a függönyt széthúzták. Az előadáson nem használtak díszleteket, csak kellékeket. Narrátor vagy valamelyik szereplő tájékoztatta a nézőt a helyszínről és a jelenet idejéről. A közönség a beékelt szövegrészletek alapján elképzelhette a nem látható „kereteket”. A drámákat nem felvonásokra, hanem jelenetekre tagolta a szerző. Az előadások szünet nélkül folytak, de a cselekményt időnként megszakították olyan közjátékok (interludium), amelyek oldották a nézők figyelmét. A darab minden jelentős eseménye a nyílt színen játszódott, ezért például a halálos végű párbajok után a halottakat ki kellett vinni a színről, hogy a következő jelenetet az előző ne befolyásolhassa. Az idő- és térváltozások zökkenőmentességét biztosította az úgynevezett felső színpad vagy erkély is. (A Romeó és Júliában is láthatunk ilyen jelenetet.) Az Erzsébet-kor színházában csak férfiak játszottak, a női szerepeket fiatal fiúk alakították.

Globe Színház korabeli ábrázolása

Interludium: közjáték; színpadi műfaj, a tragédiák szünetében hangulatoldó szerepe volt vagy a színpad átalakításának idejére szolgált mulatságul.