Artemiszhez

Kérlek, szarvasok asszonya,

Zeusznak gyermeke, szőke szűz,

erdőkön vadat üző,

Léthaiosz vize mellé jöjj,

s partján férfiakat ha látsz,

s várost, Artemiszünk, örülj,

mert nem csorda, de hősi nép,

melynek pásztora vagy te.

Bordal

Nosza hozd, fiú, a kancsót,

kiiszom ma egyhuzamban.

De a tíz pohárnyi vízhez

ne vegyél csak öt pohár bort:

hogy a mámor el ne csapjon,

íme, csínján iddogálok.

Nosza, rajta! Csak ne bőgve,

zsivajogva hajtsuk egyre

le a bort, miként a szittya

ricsajoz – de szép dalokkal

mulatozva kortyolgassunk!

Gyűlölöm

Gyűlölöm azt, aki telt kupa mellett bort iszogatván

háborut emleget és lélekölő viadalt.

S kedvelem azt, aki bölcs és Aphrodité meg a Múzsák

szép adományairól zengve szeretni tanít.

Engem a szerelem...

Engem a Szerelem piros

lapdával sziven ért, és egy

szépcipőjű, aranyhajú

lánnyal játszani hívott.

Lesbosban született a lány,

Csak csúfolta fehér fejem

s elfutott gonoszul, gonosz

társnőjére kacsintva.

Egy leányhoz

Thrák csikó, miért szaladsz el, görbe szemmel rámtekintve,

íly vadul? tán azt hiszed, hogy semmihez sem értek én?

Hidd csak el, hogy könnyüszerrel rádvetem még ezt a zablát,

és a gyeplőt kézbetartva, körbe kényszerítelek.

Még ma lágy füvet harapdálsz, könnyedén szökellve játszol,

mert ki hátadat megülje, nem került derék lovas.