A görög dalköltészet Leszbosz szigetéhez kapcsolódik. A gazdag sziget a Kr. e. VII–VI. században az aiol dalköltészet fellegvára volt. A leszboszi költőknek jelentős szerepük volt abban, hogy a személyesség, az egyén érzelem- és gondolatvilága került előtérbe.

A dal a legszubjektívebb műfaj. Jellemzője, hogy a költő (lírai én) közvetlenül szólal meg. A téma egyszerű, egynemű. A pillanatnyi kedélyállapot kifejeződése tértől és időtől független. A dal költője a maga életfolyamatába vonja be a külvilágot, s azt a maga életének tartalmává alakítja, így valósítja meg a dalra jellemző bensőségességet.

A dal alegzeneibb lírai műfaj, a korai költészetben elválaszthatatlan a kísérő zenétől, de a későbbiekben is gyakran előfordul, hogy énekelhető dallamra születik a szöveg.

A dal nemcsak műfaj-kategória, gyűjtőnévként is használatos. A daloknak többféle csoportját különböztethetjük meg:

• eredete szerint: népdal és műdal;

• tartalom és funkció szerint: világi és vallásos;

• témája szerint: bordal, szerelmi dal, katonaének stb.;

• az emberi élet szakaszai és eseményei szerint: bölcsődal, altatódal, nászdal, halottsirató ének stb.;

• foglalkozási ágak szerint: pásztordal, bányászdal stb.;

• az idő szerint: hajnali dal, esti dal, őszi dal stb.;

• a dalban megnyilatkozó lírai én alapján: éndal, felelgető, kardal;

• versforma és zeneiség alapján: rondó, ritornell, chanson, canzone.

aiol: görög törzs Kis-Ázsiában.

canzone: (ejtsd: kancóne): meghatározott szerkezetű szakaszokból álló francia és olasz vers.

chanson: egyszerű, könnyed hangú dal.

ritornell: három háromsoros versszakból álló költemény.

rondó: körtánc, 8-15 soros zenei hatású körvers két visszatérő rímmel és refrénes szerkezettel.