Szigeti veszedelem - Első ének

1.Én az ki azelőtt ifiu elmével

Játszottam szerelemnek édes versével,

Küszködtem Viola kegyetlenségével:

Mastan immár Mársnak hangasabb versével

2.Fegyvert, s vitézt éneklek, török hatalmát,

Ki meg merte várni Szulimán haragját

Ama nagy Szulimánnak hatalmas karját,

Az kinek Európa rettegte szablyáját.

3.Musa! te, ki nem rothadó zöld laurusbul

Viseled koszorudat, sem gyönge ágbul;

Hanem fényes mennyei szent csillagokbul,

Van kötve koronád holdból és szép napbul;

4. Te, ki szűz Anya vagy, és szülted Uradat,

Az ki örökkén volt, s imádod fiadat

Ugy mint Istenedet és nagy monárchádat:

Szentséges királyné! hivom irgalmadat.

5 .Adj pennámnak erőt, ugy irhassak, mint volt,

Arról, ki fiad szent nevéért bátran holt,

Megvetvén világot, kiben sok java volt;

Kiért él szent lelke, ha teste meg is holt.

6.Engedd meg, hogy neve, mely mast is köztünk él,

Bűvöljön jó hire, valahol nap jár-kél,

Lássák pogány ebek: az ki Istentől fél,

Soha meg nem halhat, hanem örökkén él.