A mű kompozíciós szerkezetében jelentős szerepe van a csodáknak és a késleltetéspoétikai eszközének. Csoda indítja el az eseményeket (1. ének).A csodás esemény utal már a mű elején a befejezésre (2. ének), s a megoldásban, befejezésben is meghatározó a csoda szerepe (15. ének). E momentumok hangsúlyossá teszik Isten szerepét, a történet ezáltal válik az isteni akarat beteljesedésének történetévé is. Ugyanakkor a szerző ily módon egyesíti történeti és irodalmi koncepcióját – a keresztény bajnok felajánlott áldozatának elfogadása, a szigeti várvédők (paradox) győzelme egyben példázat a kortársak, az utókor számára.

A lineárisan előre haladó cselekményt többféleképpen is lehet tagolni. A három – egymással oksági viszonyban nem lévő – szálon induló cselekmény (Isten parancsa a magyarok megbüntetésére – Szulimán álma; Arszlán pasa palotai kudarca; Zrínyi imája) a harmadik énekben fut össze, Zrínyiék siklósi vitézsége (előkészítő, késleltető epizód) készteti a török szultánt arra, hogy egész seregével Szigetvár ellen induljon.

Az 5. ének az első nagyobb egység – előkészítés, bevezetés tetőpontja. Egyrészt a várvédők seregszemléje, másrészt a történelmi koncepció szempontjából is hangsúlyos: a szigetiek esküje (1–41. versszak), a főszereplő szónoklata szerző és hőse azonosulásának, eszmei azonosságának példája.

A 6. ének átvezető funkciójú. A szigetiek győzelme, Hamviván halála készíti elő a fő cselekményt (7–13. ének), az ostromot, melynek indító eseménye Deli Vid és Demirhám első párbaja (8. ének). A ritmikusan ismétlődő párbajjelenetek (11. ének, 15. ének) az Íliász párbajait idézik, s a szószegés-motívum (második párbaj) is homéroszi eredetű.

A 9. ének fő eseménye, Radivoj és Juranics kalandja késleltető, de egyben előkészítő funkciójú baljóslatú epizód, csakúgy, mint a Delimán és Cumilla tragikus szerelmi története (12. ének), melynek ellenpontját Borbála hűsége adja (chiaruscuro) a 13. énekben.

Az ostrom valódi bemutatása a 10. énekben következik, tehát hosszas előkészítés, késleltetés után. Ez az ének szolgál a főszereplő vitézi nagyságának megjelenítésére is (Zrínyi és Demirhám találkozása a csatában).

A 14–15. ének a mű zárlata, befe jezése, melyet a 13. ének véletlene készít elő. A két sereg a végső összecsapásra készül, Alderán varázslatának köszönhetően (14. ének) a pokol seregei (Lucipher) a törököket támogatják, míg Isten parancsára – és kegyelmének bizonyítékául – a mennyei seregek Zrínyiék mellett szállnak harcba. Lezajlik a két párbajhős utolsó ütközete, Zrínyi megöli Szulimánt, a főszereplő halála (a mártíromság beteljesülése) után a hősök lelke a mennybe száll.

Az elbillentett szerkezet, a kompozíciós arányok megbontása, az aszimmetrikus tagolás (1–6., 7–13., 14–15. ének) mellett a mű szimmetrikus tagolása is lehetséges: az első öt ének: bevezetés, előkészítés, seregszemlék. A második öt ének: a fő cselekmény, melynek tetőpontja a 10. ének, az ostromének (a mű „súlypontja”). A harmadik egység: a „fabulás” énekek (11–14.) és a zárlat.

Ez a hármas tagolás az aszimmetrikus tagolással együtt is érvényesíthető. Egy harmadik típusú tagolás szerint is egyfajta kompozíciós késleltetés érvényesül a műben, eszerint az első kilenc ének csupán bevezető, előkészítő funkciójú, a cselekmény a 10. énekben éri el a tetőpontot (végül is a mű címe is az ostromra utal), s innen halad a befejezés felé, melyet 13. ének fordít az elkerülhetetlen végbe.

chiaruscuro: a fény-árnyék ellentétek motívuma.

késleltetés : az események menetét lassító, hátráltató tényező; epikus és drámai alkotásokban egyaránt előfordulhat.