Caius Valerius Catullus (Kr. e. 87–54) a római aranykor előtti költészet egyik legnagyobb lírikusa. Veronában született, élete során rengeteget utazott. Összesen 116 verse maradt fenn. Művein erőteljesen érezni még a görög (alexandriai, hellenisztikus) hatásokat: kedvelt formái a rövid, epigrammatikus verstípusok.
Költeményeit három nagyobb csoportba sorolhatjuk:
• az úgynevezett nugák, személyes hangvételű, tréfás, ironikus élményversek, csipkelődő epigrammák– Nugae
• szerelmes versek – Lesbia,
• néhány hosszabb mű – pl. Attis című műve.
A Catullus-kötet három része ettől némiképp eltér: 1-től 60-ig különböző ritmikájú versek, 61-től 68-ig hosszabb alexandriai költemények, 69-től 116-ig disztichonos versek szerepelnek benne.
Catullus a szerelmi líra nagy alakjaként él emlékezetünkben, legismertebb művei szerelmes versek. Szemben mesterével, Szapphóval vagy másik görög lírikus elődjével, Anakreónnal, verseiben a szerelem témájához állandóan társul a szenvedés, az elutasítástól való félelem, az alárendeltség érzése a másikkal szemben. Ő az első nagy szenvedő szerelmes költő. Értékrendjében első a személyes, az individuális szféra, minden egyéb másodlagos. A szerelemben a legfontosabb a másik iránti érzés, a másik utáni gyötrelmes vágyakozás, mely akkor is megmarad, amikor a kapcsolat már rég véget ért.
A költő szerelme, Lesbia, egyes feltételezések szerint nem más, mint Clodia – Clodius Pulcher korabeli politikus rossz hírű testvérhúga –, de ez az azonosítás nem bizonyítható. Catullus verseiben azonban több személy valóban létező – kortárs, barát vagy ellenfél – volt, legismertebb közülük Julius Caesar, akit Catullus sok versében kigúnyolt.
Polgár Anikó: Catullus noster, Kalligram Kiadó, Pozsony, 2003
Adamik Tamás: Római irodalom az aranykorban, Hakász és fia, Pécs, 1994