A Városépítészet a barok kor művelődéstörténetének szempontjából is igen jelentős. Magyarország településeinek nagy része ekkor nyerte el arculatát. A XVII–XVIII. század az újjáépítés kora is: jelentős a városépítészet, nemesi kúriák, kastélyok, templomok épülnek. A templomépítést az uralkodók is támogatták, Mária Terézia uralkodásának idején épültek azok a templomok, melyeknek egy-, illetve kéttornyú változatai a legtöbb magyar településen ma is láthatók. Míg a reneszánsz korából alig maradt fenn teljes épület, épületegyüttes, barokk kori emlékeink igen nagyszámúak és jelentősek (Fertőd, Sárvár, Veszprém, Nagyszombat, Pozsony, Győr, Eger, Esztergom, Buda, Sopron – kastélyok, polgárházak, egyházi épületek, középületek). Az építészet mellett jelentős volt a festészet és a szobrászat is (oltárok, freskók, mennyezetképek, köztéri szobrok, portrék). Az építészek és általában a képzőművészek külföldi alkotók voltak, elsősorban német származású kisebb mesterek.

Aggházy Mária: Magyarországi barokk művészet, Gondolat, Bp., 1960