Zrínyi bőséggel merít irodalmi forrásokból, de az ókori és reneszánsz szerzőkhöz hasonlóan büszke erre, s nem is szolgai utánzásról van itt szó.

Vergilius Aeneisa az eposz indításának – propozíció(„Fegyvert, s férfiut éneklek...” – „Fegyvert s vitézt éneklek...”) – alapja. Zrínyi átveszi a Vergiliusnak tulajdonított sorokat is, melyek a korábbi életszakasz műveire utalnak („...küszködtem Viola kegyetlenségével...”). Homérosztól meríti például a vezérek veszekedésének motívumát (Demirhám és Delimán), Tassótól epizódokat (pl. a szerelmi szál – Delimán és Cumilla) kölcsönöz, az invokációban megszólított múzsa-alak (Szűz Mária) is Tasso leleménye. Ugyanakkor Zrínyi Szűz Máriához fordulása nem csak Tasso utánzása különleges hangsúlyát az adja, hogy Mária Magyarország védőszentje.

Az eposzi hagyományoknak megfelelve Zrínyi is felvonultatja a két sereget – enumeráció (1. és 5. ének) –, s bár nem következetesen, de az eposzi jelző – epitheton ornans – (pl. „vakmerő Delimán”, „vitéz Farkasics”, „szép Juranics”, de a Deli Vid névalak is ide sorolható) eszközét is alkalmazza.

Az egyik leglényegesebb eposzi kelléke Zrínyinek a csoda (csodás elem) és a (drámától kölcsönzött) deus ex machina. A mű eseményeinek, a szereplők sorsának alakulásában meghatározó az égiek szerepe. Zrínyi azonban keresztény költő, műve pedig keresztény eposz – bár a barokkra oly jellemző antikmitológiai motívumokat (pl. az alvilág megidézése – 14. ének; a Hajnal alakja – 8. ének) is bőséggel használja. Az időbeliség szempontjából lineárisan szerkesztett mű eseménysorát Isten indítja: a törökök Magyarország ellen vonulása isteni büntetés. A főszereplő imája (2. ének 65. versszakától) nemcsak a cselekmény befejezését vetíti előre, egyben csoda is, isteni kinyilatkoztatás, a mártírium – imitatio Christi – elfogadása. A csodás elemek sorát a történet befejezésében az angyali seregek megjelenése zárja. Természetesen a csodák közé tartozik a végzetes véletlen, a galambposta elfogása (13. ének) is.

Mitologikus, misztikus szerepe van a műben a tizenhármas számnak: 13 szakasznyi Zrínyi imája, Alderán beszéde a kereszt hatalmáról szintén 13 szakasznyi, s a mű cselekménye szempontjából döntő fordulat (véletlen) a 13. énekben következik be.

Zrínyi művét Ovidius Átváltozásokművéhez hasonlóan peroráció (utóhang) zárja, melyben munkájának értékeivel, az irodalmi halhatatlansággal szemben katonai, vitézi erényeit hangsúlyozza.

Zrínyi-versszak: Zrínyi Miklós Szigeti veszedelem című eposzának versmértéke; szabálytalanul alkalmazott felező vagy négyütemű tizenkettes (előfordulnak 11 és 13 szótagos sorok is), a középmetszetek azonban gyakran eltolódnak vagy hiányoznak; a négysoros versszakok bokorrímesek, ezek többnyire ragrímek