A kereszténység individuum fogalma a Biblián alapul. Isten öröktől fogva létező. Minden, ami tőle ered, örök érvényű, hatalma nemcsak a természet, hanem a társadalom törvényeire is kiterjed. A földi világ siralomvölgy, a földi lét szenvedés a bűnökért – hisz az ember eredendően bűnös! –, az egyén egyetlen lehetősége elviselni sorsát, s mindent megtenni a megváltásért: megfelelni az elvárt, megkövetelt magatartásnak. A legfőbb etikai törvény tehát az elfogadás. A keresztény világnézet háttérbe szorította az individuumot, ugyanakkor megteremtette a maga sajátos individuális kibontakozási lehetőségeit az Istennek tetsző életen való munkálkodás formájában (l. Szent Ágoston).
A kereszténység elterjedése és intézményesülése után a feudális társadalomban a bibliai és krisztusi igazságokat, eseményeket, próféciákat, példázatokat törvényekké, szabályokká, elvekké, parancsokká, ideológiává (társadalmi etikai-erkölcsi normává) emelték, amely évszázadokra megteremtette a hierarchikus társadalmi rend működésének és fönnmaradásának feltételeit.
Az ember helye A keresztény szellemiség szerint az ember a földi világ, a teremtett világ legmagasabb rangú lénye, küldetése pedig az, hogy a világot civilizálja a keresztény szellem által. Mivel az ember nemcsak anyagi, hanem szellemi lény is, eszköze a tudás és a hit. A tudás és az alkotói képesség Istentől kapott adomány, az egyéni fejlődés és tökéletesedés nem öncél, hanem a közösséget szolgálja.
A művész a középkorban alávetett személy, alkotásának magasabbrendű funkciója a szolgálat. Így az alkotó elrejti személyiségét, nem szignálja műveit mint önálló alkotásokat. Az egyéniség, személyiség háttérbe szorításának jele a középkor művészetében az elvonatkoztatás, a jelképekhasználata, az allegorikusság, a misztikum. Az eredeti művész alkotásán azonban ennek ellenére mindig érezni lehet az egyéniség, a személyiség jelenlétét. A középkor kiemelkedő alkotói épp azért váltak ismertté, híressé, mert „küldetésükről” nem feledkeztek meg, képesek voltak egyénivé, egyedivé tenni műveiket.
Individuum: egyén, egyéniség.