A középkori kéziratokban előforduló festett kép, betű, illetve egyéb díszítőelem.

Olyan (főleg a középkorban élő) emberre jellemző viselkedésmód, mely során az egyén önsanyargató életvitelt folytat, miközben minden földi élvezetről lemond a halál utáni boldog lét érdekében.

( lat) Legnagyobb, legdíszesebb ( sokszor festett) kezdőbetű a középkori kéziratokon és a dísznyomtatványokon.

A Gesta Romanorum (A rómaiak cselekedetei) latin nyelven íródott, ismeretlen szerző által összeállított gyűjtemény, melynek anyagát anekdoták, mondák, legendák, példázatok és mesék alkotják. A történetek forrásai az ókori római szerzők visszamaradt munkái. A művet bizonyára egy angol szerzetes készítette el a 13-14.században, mely meghatározó a legenda műfajának kialakulásában.

( gör. ) A szentek életének leírása és kutatása.

Az egyházi irodalomban az egyház kialakulásának és fejlődésének története, a kereszténység államvallássá válásának történetei.

Szabályzat, rendszabás

A kolostorokból és a szellemi élet más egyházi központjaiból kiszivárgó irodalom az egyház céljait szolgálta, a vallásos világ szemléletét hirdette. Részben az istentiszteletek szükségleteit elégítette ki, de leginkább a kolostorokban élő szerzetesek áhítatosságát igyekezett fokozni. Az egyházi irodalom nyelve a latin volt, legelterjedtebb műfajai közé sorolható a himnusz, legenda, prédikáció és imádság.

Szellemi terméknek szájhagyomány útján való terjedése, fennmaradása.

Szónoklattan, a szónoklás művészete.