Az ember tragédiája
Madách Imre 1860-ban kiadott főműve, a magyar irodalom legkiemelkedőbb alkotása , mely 15 színből áll. A mű a bűnbeesés bibliai történetének keretében felidézi a világtörténelem főbb állomásait. Az első három és az utolsó szín a mennyben és az űrben játszódik, ahol maga az Úr is jelen van. A közbeeső 11 szín a történelem jellemző nagy korszakainak vízióit idézi fel: az egyiptomi piramisépítést, az athéni népgyűlést, a császárkori római életet, a bizánci vallási vitát, a prágai udvart, a francia forradalmat, London kapitalista világát, majd a francia utópisták szerint elképzelt világot, és végül az eszkimók ősi világát. A mű három főszereplője Ádám, Éva és Lucifer. A történelmi színeket Ádám és Éva látja álmában, melyet Lucifer bocsátott rájuk az Édenből való kiűzetéskor, hogy lássák az emberiség jövőjét. Álmukban az egyes történelmi helyszínek címszereplőjévé válnak. A mű végén Ádám eldobni készül magától saját életét, de ekkor már késő, hiszen Éva már anya, és Ádámnak vállalnia kell a küzdelmet a történelem tudatában is. Itt hangzik el a mű egyik leghíresebb mondata: "Mondottam ember, küzdj és bízva bízzál!" Madách Imre művét számos nyelvre lefordították. Magyarországon az 1950-es évekig a művet nem is játszhatták színpadon.
