Az epigrammaköltészet a tartalom hasonlósága és a versforma (disztichon) egyezése alapján rokonítható az elégiaköltészettel. Az epigramma görög szó, jelentése felirat. Eredetileg sírfeliratok szövege vagy isteneknek szánt épületek falára vésett írás volt. Rövid, tömör, csattanóra épülő vers. A hexameteres sor(ok) szerepe az előkészítés, az utolsó pentameteresé pedig a csattanó, illetve a lezárás megteremtése.

Az epigrammáknak két típusát különböztetjük meg az antik irodalomban. A görög epigramma magasztos tárgyú, patetikus hangvételű, dicsőítő költemény. A római vagy latin epigramma ezzel szemben inkább csipkelődő, humoros, olykor szatirikus hangú. Nemcsak egy sorpárból, hanem disztichonok füzéréből is állhat, ekkor az előkészítő és lezáró szakasz nem soronként, hanem sorpár-szerkezetként érvényesül.