Pán és Dionüszosz A dráma a Dionüszosz isten tiszteletére rendezett kultikus szertartásból fejlődött ki. Dionüszosz a bor, a mámor és a termékenység istene a görög mitológiában. Eredetileg a szőlőtőkében lakó és azt védelmező erő megtestesítője volt, az évszakok rendjét követően télen meghaló, majd tavasszal föltámadó transzcendens alak. A földművelő népesség termékenység és védő istenének tiszteletére az év folyamán négy alkalommal is rendeztek ünnepet. A Dionüszosz-kultusz felvirágzása társadalmi és politikai változásokra vezethető vissza.

A Kr. e. VII–VI. században az arisztokrácia hatalma megrendült, a feltörekvő démosz hatalomszerzési kísérleteit azonban még sikeresen verte vissza az arisztokratikus köztársaság. Ebben az egyensúlyi pillanatban tehetséges és ügyes politikusok egyéni hatalomszerzésre törekedtek. Létrejött a zsarnokuralom. A türannosz ugyan zsarnokot jelent, de a görög türannoszok nem vezettek be önkényuralmat, sőt megteremtették a poliszdemokrácia alapjait. A türannoszok elsősorban a földművesek és a városi szegények támogatásával tudták biztosítani hatalmukat. A támogatásért cserébe természetesen viszontszolgáltatás járt.

Arisztotelész: Poétika, Kossuth Könyvkiadó, Bp., 1994

Ritoók-Sarkady-Szilágyi: A görög kultúra aranykora, Akadémiai Kiadó, Bp., 1968

Hegedüs Géza: Aktuális Aiszkhülosz, Trezor Kiadó, Bp., 1995

Mihályi Gábor: A klasszikus görög dráma múlt és jelen ütközésében, Akadémiai Kiadó, Bp., 1987