Philippe de Champaigne: Richelieu bíboros A francia klasszicizmus reprezentáns művészi tevékenysége a színpadi játék. Irodalmának meghatározó műneme a dráma, meghatározó műfaja pedig a tragédia.

A francia színházi hagyományok középkori, illetve reneszánsz gyökere a népszerű vásári bohózat. Az 1620-as évektől azonban jelentős változást hozott a Richelieu-korszak. XIII. Lajos első minisztere, Richelieu (e. riseljő) bíboros támogatta a színházművészetet (az ő közreműködésével alakult meg Franciaországban az Akadémia is), maga is írt darabokat. 1629-ben alakult meg a „királyi társulat”. Az előadásokat a Hotel de Bourgogne-ban (e. burgony) vagy az 1629-ben alapított Marais színházban (e. mare)tartották. 1644. január 1-jén nyitotta meg kapuit a korszak talán legnevesebb intézménye, Molière színháza, az Illustre Théatre.

A színház az előkelők társadalmi érintkezésének legfőbb színterévé és szórakozásává vált. A király, XIV. Lajos maga is lelkes színházrajongó volt, sőt a palotájában előadott, balettekkel egybekötött színielőadásokon szereplőként is megcsillantotta tehetségét.

A színházi előadások számára a labdaházakat alakították át. A színészek nem korhű jelmezekben, hanem a XVII. századi viseletben, rizsporos parókákban jelenítették meg az alakokat. Díszleteket sem használtak, csak kellékeket.

A francia színház mind felépítésében, mind szellemében jócskán különbözött az angol színháztól. Bár az előkelő közönség itt is fent ülhetett a színpadon, ez a színpad nem előreugró építmény volt, amelyet az álló közönség körülvehetett, hanem ún. kukucska- vagy dobozszínpad: a nézőközönségnek be kellett néznie a befelé mélyülő színpadra.

A jelenettechnikára épülő angol modellel szemben a francia színház a felvonástechnikát alkalmazta. A felvonásokat a függöny leengedésével választották el egymástól. A női szerepeket nők játszották, hiszen az előkelőség biztosította, hogy semmilyen jelenet vagy beszéd ne sérthesse a női füleket.

Klasszicizmus: az ókori görög és római irodalmat, művészetet mintául választó és azt követő művészeti és stílusirányzat a XVII—XVIII. században; elméletírója a francia Nicolas Boileau.

Dobossy László: A francia irodalom története, Akadémiai Kiadó, Bp., 1963