A barokk– időbeliség szempontjából – sokkal nehezebben meghatározható korszaka az európai művészetnek, mint a reneszánsz. Általánosan a XVI. század utolsó harmadától a XVIII. század közepéig terjedő időszak művészetére alkalmazhatjuk a barokk elnevezést.

A szó az ékszerművességből ered, jelentése "szabálytalan formájú, különös kő, gyöngy". A gótikához (~ bizarr) hasonlóan eredetileg inkább csúfneve, negatív jelzője volt azoknak a műalkotásoknak, melyekre nem a szabályosság, arányosság, zártság volt a jellemző. Egészen a XIX. század végéig élt ez a negatív megkülönböztetés – elsősorban a reneszánszhoz hasonlítva –, s tulajdonképpen csak a XIX. század utolsó harmadától tekintik a barokkot önálló művelődéstörténeti korszaknak és stílusnak.

Negatív tartalmát fölerősítette – elsősorban a marxista jellegű esztétikákban –, hogy a barokkot teljes mértékben azonosították az ellenreformációval, illetve az abszolutizmus reprezentatív művészeteként tartották számon. A reneszánsz progresszivitásával, tökéletességével, klasszicizmusával szemben a barokkot mint a hanyatlás, a dekadencia, a szélsőségesség, az érzelmi, öncélú tobzódás, a túlzott díszítettség művészetét állították szembe.

Bizonyos értelemben mindez igaz a barokkra, de negatív tartalom nélkül. A barokk művészetre valóban jellemző az érzelmi telítettség, valamint a formabontás, a szélsőségek, de nem állítható, hogy mindez öncélú, s hogy nincs meg mindezen jellemzőknek az esztétikai tartalma.

Dekadencia: hanyatlás, hanyatló életérzés, hangulat; kiábrándultság, életuntság.

Barokk: barocco = „nyakatekert okoskodás” vagy „szabálytalan formájú kő, gyöngy” (ol.) szóból; 1. a XVI. század első felében kialakult, a XVIII. század közepéig ható, minden művészeti ágat átható irányzat (korstílus); jellemzői az ellentétek szembenállásából, alá- és fölérendelt elemekből építkező monumentális egység, a mozgalmasság, lendület, színgazdagság és ünnepélyes pompa. A barokk művészet jellegzetességeit az ellenreformáció ideológiája is felhasználja a reformáció térnyerésének visszaszorítására. 2. az irodalomban a barokk jellemzője a monumentális szerkezet, a nyelvi pátosz, a bonyolult retorikájú zsúfolt stílus, a keresztény szellemiség eszmeiségének igazolása.