A barokk művészet hangsúlyozottan udvari – tehát a hatalomhoz közel álló – művészet. A művészet eszköze a hatalomnak, illetve jelentős távlatokat, a nagy tervek megvalósításának lehetőségét jelenti számára a hatalomközeliség. Ehhez gyakran szükség volt támogatókra, a hatalom mecenatúrájára s az egyházi cenzúra elleni védelemre. (Lásd Molière színházának, darabjainak sorsát.)

Művész és hatalom céljai nyilvánvalóan nem feltétlenül estek egybe, de a hatalom számára nélkülözhetetlen eszköz is volt a művészet, bizonyos értelemben a művészet töltötte be a média és a reklám szerepét. Ugyanakkor a művészet nem azonosul teljesen a hatalom, az ellenreformáció mozgalmával: számos barokk művész megőrizte individuális szabadságát, s jó néhányuk szembehelyezkedik a hatalommal.

Noha a barokk udvari művészet, a hatalom művészete, erősen hatott a többi társadalmi rétegre is. A hatalmas paloták és templomok kisugárzása megfigyelhető a városépítészetben (középületek, polgárházak) és a vidék építészetében is. A barokk kései szakaszában jelent meg a stílus egyszerűsített, tisztább – és olcsóbb – formavilágú irány, az ún. paraszt-barokk. Ennek emlékei szép számmal megtalálhatók Magyarországon is.