A barokk korszak kezdetét is lehetséges történelmi eseményekhez, változásokhoz kötni, bár ez arra enged következtetni, hogy a művészetek, az változásai elsősorban társadalmi-történeti-gazdasági folyamatok mentén következnek be.

Loyola Ignác Ellenreformáció A barokk szorosan, bár nem elválaszthatatlanul kapcsolódik az ellenreformációhoz, a katolikus egyház megújulási mozgalmához. Ennek főbb állomásai: az inkvizíció visszaállítása (1542), az index-kongregáció létrehozása (1543), illetve a tridenti zsinat (1545–1569). A zsinat által hozott törvények, egyházi reformintézkedések (római katekizmus, breviárium, misekönyv) egységesítették az egyházat és annak működését, megerősítették az egyház hatalmát, az egyházi és világi hatalom szövetségét, s az új európai vallási helyzethez (a reformáció elterjedése) igazították a katolikus egyház tevékenységét. Újrafogalmazták a szerzetesrendek szerepét, s létrehozták az ellenreformáció legeredményesebb és leghatékonyabb szervezetét, a Jézus Társaságát, a jezsuita rendet (1540). A jezsuita rend a legtöbb európai országban igen gyorsan megjelent, s a világi hatalom segítségével és közreműködésével kezdte meg tevékenységét.

Jezsuita rend A jezsuita rend egyszerre tudott megfelelni Róma, az egyház és a világi hatalom érdekeinek. A korábbi évszázadokban alakult rendekkel szemben valódi politikai és kulturális hatalommal rendelkezett, s meghatározó szerepe volt nemcsak az egyes országok, hanem Európa politikájában is. Irányításával zajlott le Európában a katolikus vallásra történő erőszakos visszatérítés, a rekatolizáció, melynek nyomán ezreket hurcoltak gályarabságra, tettek földönfutókká. Ezeknek az eseményeknek a sorába tartozik többek között az 1572. augusztus 24-e éjjelén a francia hugenották lemészárlása és elüldözése.

Az üldöztetések és kegyetlenségek ellenére a reformáció irányzatait nem sikerült felszámolni: az 1555-ös augsburgi vallásbéke gátat szabott az üldözésnek, illetve egyes országokban az uralkodók, az uralkodó társadalmi rétegek is a reformáció híveivé váltak, és a reformáció valamely irányzata államvallássá vált (pl. Hollandia, skandináv államok).

A vallásháborúk hosszú ideig meghatározták az európai társadalmi-politikai viszonyokat. Ennek az évszázados háborúskodásnak a legjelentősebb eseménye a harmincéves háború (1618–48) volt.

A jezsuita rend legértékesebb tevékenysége a kultúra, a művészetek, az oktatás megújítása. A rend legkiválóbb képviselői (pl. a magyar Pázmány Péter) nemcsak kiváló egyházi vezetők, politikusok, hanem jelentős tudósok, művészek is voltak. A rend élen járt az iskolák szervezésében, az oktatás fejlesztésében, a magas szintű tudományos képzésben, így versenyezve a protestantizmus hasonló jellegű tevékenységével.

A kultúrharc az ellenreformációval – tehát a barokk korban – kezdődött Európában. A XVII–XVIII. század folyamán lezajlott hitviták nem egyszerűen a reformáció terjedésének időszakában zajlott viták folytatását jelentik: a kezdetben elsősorban teológiai, vallásfilozófiai viták áthatották az irodalmat, a művészetet, s politikai, hatalmi vonatkozásaik miatt jelentős társadalmi, gazdasági következményekkel is jártak. A vallásbölcseleti, filozófiai kérdések csak az alapját jelentették a más színtereken folyó harcoknak. Az egyenlőtlen feltételek egyes országokban a reformáció irányzatainak térvesztéséhez vezettek, más országokban ez épp ellenkezőleg történt, illetve egyfajta egyensúlyi állapot is kialakulhatott.