A történetírás középkori (deák) és humanista hagyományai folytatódtak a XVI. század irodalmában is. A legismertebb és legnépszerűbb művek a históriásénekek voltak. A históriás ének műfajába sorolhatók a történeti témájú énekek mellett a vallásos, mondai elbeszélő művek, novellisztikus, regényszerű epikus alkotások, tudósító énekek, vallásos históriák, krónikás énekek, regényes históriák.

A történelmi tudósító ének leghíresebb mestere Tinódi Lantos Sebestyén (1505–1556) volt. Nem történelmi témákat is földolgozott (pl. Judit asszony históriája, 1540 k.), más műfajokban is alkotott (pl. Sokféle részögösről című példázat, 1548). Fő műve, a Cronica 1554-ben jelent meg, legértékesebb darabjai a török elleni harcok és hősök emlékeit örökítik meg: pl. Egervár viadaljáról szóló ének, Az enyingi Török János vitézségéről szóló ének, Budai Ali basa históriája.Tinódi az irodalmi elbeszélést, a művészi törekvéseket alárendeli a politikai, propagandisztikus céloknak (a török elleni egységes fellépés, összefogás koncepciójának), ugyanakkor művének művelődéstörténeti értékét növeli a szövegek mellett közölt dallam kottája. Verselése, költői nyelve egyszerű. Mindössze hét sorfajtát alkalmaz (leggyakrabban 11-es, 12-es szótagszámú sorokat), jelentős a szerepe a magyar költészet és a magyar ritmus (ütemhangsúlyos-verselés) fejlődésében, kialakulásában. Művei – hosszúságuk ellenére – nem nagyepikai alkotások, hanem tudósító elbeszélések.

A Tinódi utáni évtizedek legjelentősebb alkotója Ilosvai Selymes Péter. Legismertebb műve, Az híres neves Tholdi Miklós jeles cselekedeteiről és bajnokoskodásáról való história (1574) regényes história, mely őrzi a vitézi énekek, a lovagi epikus hagyományok nyomait is.

Tinódi históriás könyvének egyik lapja

históriás ének: a XVI. századi verses epika műfaja; tárgya egykorú vagy a múltbéli történelmi esemény, politikai szituáció vagy katonai tett, zenekísérettel (lant, hegedű) és énekszóval adták elő

ütemhangsúlyos verselés: a hangsúlyos vagy magyaros verselés elnevezése; elve: a szavakban rendszerint az első szótag a hangsúlyos, a sorok kötött szótagszámúak, a sorok végei és a sorokat tagoló sormetszetek után mindig hangsúlyos szótag áll, s a periodikusan visszatérő hangsúlyos szótagok lüktetése teremti meg a ritmust. Hosszabb szó esetén a szó belsejében is lehet ütem, ilyenkor általában a hosszú szótag kap hangsúlyt. Alapegysége az ütem, egy hangsúlyos és több hangsúlytalan szótag kapcsolata (bár létezik egy szótagos ütem is). Gyakori sorfajtája a magyar költészetben a kétütemű (felező) nyolcas (a magyar népdal alapformája is), tízes, tizenkettes; jelölése: 4/4, 5/5,6/6 stb., de eltérő szótagszámú egységek is előfordulnak, pl. 3/4, 4/3; 4/2; illetőleg háromütemű sorok is léteznek, pl. háromütemű tízes: 4/4/2. Az ütemhangsúlyos verselés általában rímes sorokból építkezik