Tó th Árpád (1886–1928) a Nyugat első nemzedékének jelentős költője, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Juhász Gyula kortársa. A budapesti egyetem bölcsészeti karának magyar–francia szakára iratkozott be, de tanárvizsgát nem tett. Újságíróként dolgozott Debrecenben, majd a fővárosban. Életét végigkísérte a szegénység és a betegség; tüdőbajban halt meg 1928-ban. – Kiváló műfordító volt.

Művészetére az impresszionizmusnyomta rá bélyegét. Az impresszionizmus a 19. század második felében kibontakozó képzőművészeti irányzat, amely a látvány pillanatnyi benyomásának rögzítésére törekedett. A festészet ezt a színfoltok sajátos összhatásával érzékeltette.

Az irodalmi impresszionizmus is futó benyomásokat, hangulatokat kívánt közvetíteni. Legfőbb stílusjegyei: a névszók, színes jelzők halmozása, a hangok zenei hatásának kiaknázása. Mindez jellemző Tóth ÁrpádKörúti hajnalcímű költeményére is.

Stílusjegy: egy adott stílust meghatározó, jellemző vonás (pl. a szinesztézia az impresszionista stílus jellemző jegye).

Impresszionizmus: a pillanatnyi hangulatot, érzéki benyomást kifejező 19. század végi képzőművészeti, zenei és irodalmi stílusirányzat. Az elnevezést eredetileg gúnyos értelemben használta Leroy francia újságíró 1874-ben a modern képzőművészek egyik első kiállításán, Monet festménycíméből kölcsönözve a szót. Legjelentősebb képviselői a festészetben: Monet, Renoir, Cézanne, Degas; a szobrászatban Robin, a zenében Debussy és Ravel, az irodalomban Verlaine, Tóth Árpád, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Krúdy Gyula stb.