Legismertebb és legjellemzőbb műve az Ábel-trilógia. Ennek első kötete – Ábel a rengetegben(Kolozsvár, 1932) – valóságos remekmű.

Hőse egy 15 esztendős talpraesett, okos kamaszfiú, Szakállas Ábel. Egy szem gyermek, testvérei nincsenek. Egy kis faluban, Csíkcsicsóban él a háromtagú család egy kis zsúpfedeles házban, nagy szegénységben. Édesapja (Szakállas Gergely) „közbirtokossági erdőpásztor”. Fenn a hegyekben lakik egy kalibában, egyedül; csak ritkán – hetenként – jár haza élelemért.

1920-ban indul a regénytörténet. Fordulat ez az időszak a székely-magyarok életében, hiszen egy évvel korábban kerültek kisebbségi sorba, de fordulat Ábel életében is. 1920. szeptember 30-án közli vele apja, hogy „elszerezte” erdőpásztornak a Hargitára, a csíkszeredai bank erdejébe. Másnap már indulnia is kell.

Ábelt valójában a szegénység űzi fel a Hargitára, s az elemi létküzdelem, a puszta létezés fenntartása állítja rendbe az eseményeket, nem a kalandvágy. Októbertől március közepéig ível a mű időtartama: a kellemes ősztől kezdve a nyirkos novemberen s a havas, dermesztő télen át a kikelet újraéledéséig. A regény négy részre tagolása is ezt az időrendi szerkezetet hangsúlyozza (I. rész: október, II. rész: november, III. rész: december,IV. rész: január, február, március eleje). Ezeknek a szakaszoknak mélyebb értelme is fölfedezhető: az időjárás egyre zordabbá válásával párhuzamosan fordul egyre rosszabbra Ábel sorsa is. Mégsem a külső környezettel kell igazán megküzdenie, hiszen bensőséges viszonyban él a természettel, hanem az emberekkel, az ismeretlen és kiismerhetetlen látogatókkal, akik vagy ezért, vagy azért, tisztességes vagy tisztességtelen szándékokkal fordulnak meg a Hargitán.

A regény mélyebb szerkesztő elvét a különböző típusú, jellemű és erkölcsű emberek megjelenése teremti meg. Ábel óvatos, mókázásba rejtett bizalmatlansággal fogadja őket, megpróbál a lelkükbe látni, igyekszik kedves, tréfás kötődésével föléjük kerekedni. Ott fönn a hegytetőn néhány hónap alatt annyi különféle jellemmel hozza össze a sors, hogy – némi túlzással – azt mondhatnánk: megismerkedik a világgal, az egész társadalommal. Egy sereg kedvező és keserű tapasztalat birtokába jut. Ezek szinte kész emberré, felnőtté avatják. A legnehezebb helyzetekben is feltalálja magát, mégis megőrzi gyermeki kedélyét, ártatlan tisztaságát.

Az író életképszerű jelenetekből, lazán összefüggő novellisztikus történetekből építette fel művét, de ezeket az önálló kis novellákat egységes egésszé fűzi és összetartja a főhős alakja. Az egyes jelenetek hangulatukat, atmoszférájukat tekintve is nagy változatosságot mutatnak: a kedves-mókás játéktól a drámáig mindenféle változat megtalálható.

Trilógia: három részből álló összefüggő műalkotás /pl. Móricz Zsigmond: Erdély trilógiája

Novella: újdonság" (ol.) szóból; prózai kisepikai műfaj, terjedelme rövid, szerkezete zárt, szereplői olyan emberek, akiknek életében valamilyen jelentős esemény játszódik le. A szerző azonban nem részletezi az események előzményeit (in medias res kezdés), a szereplőről is csupán a történet szempontjából lényeges dolgokat tudunk meg. A novella témája lényegében a "váratlan fordulat" gyors és tényszerű előadása, kitérők, részletező leírások nélkül. Nyelvezete ennek megfelelően fegyelmezett és lényegre törő. Eredete az antik görög irodalomba nyúlik vissza, igazi felvirágzása a reneszánsz és a modern korban figyelhető meg (Boccaccio, Maupassant, Csehov, Thomas Mann, Franz Kafka, Borges, Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond, Csáth Géza, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, Hajnóczy Péter stb.).