Lelki berendezkedés a Hargitán

A hargitai ház – egyetlen, mennyezet nélküli szoba – festetlen fenyődeszkákból volt összetákolva. Egy „eléhezett, szomorú kutyát” találtak odabenn, s Ábel elnevezte Bolhának. Ez lett hűséges társa a nagy magányosságban.

Másnap már megjelenik a bankigazgató Csíkszeredáról. S ezután, a következő napokban, hónapokban újabb és újabb emberekkel tárgyal, vitatkozik, beszélget, mókázik Ábel. Mindenki hagy valami nyomot benne, mindenkitől tanul valamit. Közben „fenemód vált, villámlik az esze”, s ennek néha hasznát is látja. Így ígéri meg az igazgató, hogy asztalt, széket, ágyat fog neki küldeni.

Az emberek alakítják, formálják Ábel jellemét – nem csupán jó, olykor helytelen irányban is. Egy-egy emlékezetesebb találkozás után Ábel rendszerint el-eltöpreng, szembenéz önmagával és a világgal. A bankigazgató távozása után nagy „forgalom indult meg”. „S a gondolatok hamarosan úgy elsodortak – jegyzi meg magában –, hogy már azt sem tudtam, hogy mi a valóság és mi a játék. Azután egyszerre felültem, hogy szembenézzek a világgal. [...] Csak most eszméltem rá valójában, hogy mi is történt velem. [...] A jövőre nézve azt határoztam, hogy a magam fejétől akarok ember lenni…, a magam belátása és akarata szerint fogok cselekedni. [...] Csak annyit szögeztem magam elé, hogy amiképpen az állatnak a körmeivel és a fogával kell harcolnia, azonképpen az embernek az eszével.” Ehhez fogja magát tartani a későbbiekben.

Mivel a regény epizódjai nem képeznek összefüggő cselekményt, csak néhányat emelünk ki ezek közül. Elsősorban olyanokat, amelyek döntő hatással voltak a főszereplőre.

A „bútoros ember”, Dávid Pali bácsi (ő hozta ki az igazgató által küldött bútorokat) ellátja Ábelt könyvekkel – természetesen olcsó fáért cserében. Vannak köztük értékes olvasmányok is (pl. Gulliver, Hős fiúk, Petőfi összes versei), de Ábel a Nick Carter és a Buffalo Bill ponyvaregényekért lelkesedik. Az első éjszaka 12 füzetet azonnal elolvas, úgy „belébolondult” abba a Nick Carterbe. Fiatalos, kamaszos kalandvágyait elégítik ki ezek a könyvek, ezért tudják annyira lekötni figyelmét.

Ponyvaregény: értéktelen, igénytelen kivitelű, rendszerint kalandos történetet előadó mű; régebben a vásárokban ponyvákon árusították ezeket a kiadványokat.